F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)
TANULMÁNY - Dethard von Winterfeld: Műemlékvédelem és művészettörténet
kat a továbbiakban nem kellene pozitivistaként vagy gondolattalanként megbélyegezni. Ez egy kardinális pont, s ezzel kapcsolatban a szakma egységes kell legyen. Az eredeti tárggyal való kapcsolatot közvetlenebbé kellene tenni. Akkor nem történhetne meg többé, hogy egy tekintélyes egyetemi professzor még manapság is azt az ósdi, idealisztikus nézetet hangoztatja, hogy egy épületben tulajdonképpen az építész tervrajzokban lecsapódó ideája volt a döntő tényező, míg a kivitelezés a csak kézművesekre maradt. Eszerint az épület még megsemmisülése után is bármikor reprodukálható volna. Az elenyészett építészeti műemlékek rekonstrukciójából fakadó és ismét rendkívül időszerű kérdésekhez egyébként a művészettörténet alig-alig szólt hozzá. A rekonstrukció azonban alapjában véve politikai döntés, melynek eredményeként nem születnek új origináliák és nem keletkeznek újonnan műemlékek. A művészettörténet feladata, hogy mindezt megértesse a társadalommal. Végezetül szorgalmazni kellene a két pálya közötti átjárást. Sajnos német nyelvterületen ez manapság a hosszas egyetemi tanulmányok és az azt követő gyakornoki idő miatt aligha lehetséges. Mégis törekedni kellene rá, mivel csak az lesz képes mindkét szakterületet átfogni és megérteni, aki azokat egyaránt ismeri. A jövőben döntő jelentősége lesz majd annak, hogy tudomásul vesszük-e a két szakma közti különbségeket. A művészettörténetnek rá kell ébrednie, hogy jogi okokból nincs realitása egy osztályzást is lehetővé tevő differenciált műemlék-fogalomnak. A műemlékvédelemnek viszont azt nem szabad elfelednie, hogy a műemlékek között is létezik fontossági sorrend, s az nemcsak az egyes műfajokon belül érvényes, hanem a műfaji határokon túl is. A művészettörténet érdeklődése elsődlegesen a kiemelkedő jelentőségű emlékekre összpontosul, mivel azokból több jelentős következtetés vonható le, mint a kevésbé rangos épületekből. 7 A műemlékvédelemben ismét téma kell legyen, hogy a kiemelt művek megóvása szigorúan a konzerválás jegyében történjék. Ez meggyőződésem szerint a gyakorlatban soha nem is volt másként. Az egyetemi művészettörténészeknek viszont testületileg be kell látniuk, hogy a műemlékek kutatása mellett azok változatlan formában való megtartása is feladatunk - és nemcsak szakmánkon belül áll vagy bukik minden e feladat teljesítésén, hanem az egyenesen szakmánk társadalmi legitimációját jelenti. Szeretném, ha referátumomat ennek fényében fogadnák sürgető felhívásként. JEGYZETEK 1. Az előadás-forma miatt a szakirodalmi hivatkozások néhány műre korlátozódnak: Eberhard Grunsky: Kunstgeschichte und die Wertung von Denkmälern [Művészettörténet és a műemlékek értékelése]. In: Deutsche Kunst und Denkmalpflege 49. (1919) 107-118. (irodalommal); Georg Mörsch: Kunstgeschichte und Denkmalpflege — Möglichkeiten und Probleme ihres Verhältnisses [Művészettörténet és műemlékvédelem - Kapcsolatuk lehetőségei és problémái)] In: Deutsche Kunst und Denkmalpflege 44. (1986) 119-124. 2. Lásd a Deutsche Kunst und Denkmalpflege megfelelő évfolyamait. 3. Willibald Sauerländer: Erweiterung des Denkrnalbegriffs? [A műemlékfogalom kitágítása/kitágulása?]. In: Deutsche Kunst und Denkmalpflege 33. (1975) 117—134; August Gebeßler: Aktuelle Denkmalzahlen als Problem für die denkmalpflegerische Praxis [ A műemlékek tényleges száma mint olyan probléma, amely a műemlékvédelmi gyakorlatot érinti]. In: Deutsche Kunst und Denkmalpflege 38. (1982) 113-120; Ernst Badier: Denkmalbegriff, Denkmalmasse und Inventar [A műemlék fogalma, a műemlékek tömege és az inventárium]. u.o. 121-125.
