F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

MŰHELY - G. Lászay Judit: A soponyai volt Zichy-kastély kutatása

A Zichy-család várpalotai központú birtokát Zichy (IV.) János halála után 1768ban felosztották három fia között, s e békés osztozkodás eredményeképpen lett a nagylángi kastély, az önállóvá váló sármelléki uradalom központja. A legidősebb fiú, Zichy (V.) János lakhelyének választotta a kastélyt, ahol addig csak ritkán fordult meg a földesúr. Az új tulajdonos alaposan átépíttette, kibővíttette házát. Építkezésekre utalnak adatok a számadásokban, s az 1772-es számadáskönyv már „új castél"-t említ. Az 1783. évi katonai felmérés egy udvart csaknem teljesen körülzáró alaprajzot mutat (5. ábra)

4 (csak az istállószárny helye üres). Vakolatleveréskor kiderült, a mai épület még sok részletét őrzi ennek a periódusnak. A kastély még ekkor is földszintes volt, de alapterülete, kiterjedése - a délkeleti oldalszárnyat kivéve - megegyezett a maival. Kutatáskor északnyugaton, a kápolnaszárny udvari homlokzatán, annak teljes hosszában - összefüggően és az emeletes rész földszintjén is végig, de töredékesebben - egy pilléres-árkádos architektúra került elő (7-8-9. ábra). A földszintességet mutatja, hogy jól megfogható volt a jelenlegi párkány aljánál kb. 30 cm-rel magasabban lévő, meszelésrétegével a nyitott ívekhez tartozó párkányindítás. Ugyanerre utal, hogy a főépületnél, az osztópárkány kialakításakor, néhol pedig az emelet ráépítésekor az árkádívek áthidaló tégláit az ívek záródásánál megfaragták. Az osztópárkány készítése miatt csak az ívindítást hagyták meg. Az egész épületen megfigyelhető volt, hogy míg a földszint mindenhol őrzi korábbi periódus nyomát, addig az emelet 7. Soponya - Nagyláng, Zichy-kastély. A kápolnaszámy udvari homlokzat kutatás közben. 1984. Fotó: Bibó István