F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

MŰHELY - Dávid Ferenc: Sopron, Új utca 26. A ház története - építésének korszakai - helyreállítása

Az épület műemléki értékei - topográfiai rendben A homlokzat mintegy száznegyven éve nyerte el mai rendjét. Csupán apró részleteket változtattak azóta, amelyek kijavítása szükséges: a romantikus üzletajtó megnyitása, a romantikus földszinti ablakok alatti mezők eredeti formájának vissza­állítása, a harsány színezés tompítása. A még föltétlenül szükséges kutatás a jobboldali házfél emeletén csak kisebb, bemutatható gótikus részleteket eredményezhet, az ab­lakok nyílását nem módosíthatja. A kapualj képét a helyreállítás jóval érdekesebbé teheti az elfalazott ívek ki­bontása útján, a fölvezető lépcsők látványának a kapualjba való benyitása által. A baloldalon induló ív, azaz a 022, és 023-as helyiségek megnyitása és a kapualj jobb­oldali végén a 04. és 05. helyiségek válasz- és homlokfalának kibontása problémamentes. A 02. számú lépcsőt elzáró falak nem egyidősek, s fokozatosan zárták el a lépcső eredetileg szabad látványát. Gondos bontás kell ahhoz, hogy az átalakítás fázisait tisztázva az eredeti képre utalásokat nyerhessünk. A két lépcső egyike sem eredeti formájú, újak a baloldalinak burkolatai és betonból készült a jobboldali. Elődjük tömör falépcső, vagy falazott alépítményen nyugvó téglalépcső lehetett pallóból ké­szült fellépőkkel. A baloldali kapualj-falon lévő ajtók régi keletűek. A 015. számú pincébe vezető ajtó fölött felülvilágító nyílás nyomai látszanak, ezeket tisztázni szük­séges. Az ajtólapok több helyütt nem az adott kőkeretekbe valók, helyes lenne azonban megőrzésük, újrafelhasználásuk, vagy akárcsak az, hogy mintaként szol­gáljanak: zárt pallófelületük, a rajtuk alkalmazott egyszerű rátét-vasalások a soproni régi asztalosmunkák legegyszerűbb régi rétegéhez tartoznak, épp ahhoz, amely egy­szerűsége miatt legtöbbször eltűnik a helyreállítások során. Az udvari homlokzatok helyreállításánál jó szolgálatot tehet Storno 1850-es akvarellje. Segítségével oldható meg például a függőfolyosó nyugati szakaszának helyreállítása: az elbontott félív és féltető karakterisztikus részlettel gazdagíthatná az udvar képét. Kívánatos volna a 010. számú pince megszüntetett kőkeretes felülvilá­gító nyílásának rekonstrukciója, a hátsó pincék ajtainak megőrzése. (A jobboldali pinceajtó vaslapjai az udvaron fekszenek!) Természetesen bemutatásra javaslom az előkerült gótikus részleteket: a kvádersarkokat, a résablakot. Az udvari homlokzat emeleti nyílásai közül a klasszicista, félköríves felülvilágítóval ellátott ajtók rekonst­rukciója érdemel külön figyelmet, a fölülvilágító osztásához a Storno akvarell ad mintát. A délkeleti sarok a legroncsoltabb: a 4. és 5. lakásokba vezető faláttörések idegenek a homlokzat régebbi tagolásától, mert itt a homloksíkon fekvő ajtó és ab­lak a jellemző. Az udvar délkeleti sarkában fölvezető lépcső századunkban készült, s bántóan födi el a pincehomlokzatot. Ezért eltávolítását javaslom, s ha ehelyütt szükséges lesz lépcső fölvezetése, azt a 010. számú pincében javaslom megoldani (amelynek beomlott a boltozata, s ezért amúgy is új födém építésére szorul). Storno akvarelljének motívumai közül figyelemre méltóak a külső vas-ablaktáblák is, mint igen egyszerű, s ilyenként jól visszaállítható részletek. Azokon az ablakokon, ame­lyeken volt ilyen, a kőkereteken a pántok még megvannak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom