F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

Beszámoló az Europa Nostra/IBI közgyűléséről és nyílt napjáról (Muszikné Faltin Vera) - „A temetők művészete — konferencia és kiállítás Wroclawban" (Lővei Pál)

temetőkertek, templomkertek (ez a kettő ott még ma is gyakran egybeesik) hagyományos növényzetének megőrzésére, mivel az intenzív mezőgazdaság következtében számos faj ma már csupán efféle helyeken lelhető fel az egész országban. Mindez utal arra is, hogy a természetvédelem érdekszférájába is illeszkednek a temetők, amelyek közül a jelentősebbek történeti parkok is lehetnek egyben, és fenntartásuk és gondozásuk városi környezetben egészségügyi meggondolásokból is fontos. Művészettörténeti szempontú előadás alig akadt. Ennek egyik oka az lehet, hogy láthatóan egyelőre minden résztvevő ország a számbavétellel foglalkozik - némelyik még csak az igény szintjén -, és mélyebb összehasonlító elemzések csak az anyag feltárása után lehetségesek. így csupán felszínes maradt Tadeusz Rudkowski előadása a néhány lengyel temetőben általa talált, itáliai szobrászok készítette összesen tíz, 19-20. századi síremlék bemutatásával, mert nem tudtuk meg például azt, hogy akár ugyanezekben a temetőkben hány további síremlék származott más külföldi országból, egyáltalán milyen mennyiségű anyaghoz kell viszonyítani ezt a számot, milyen eltérések mutatkoznak az olasz és a hazai szobrok között, vagyis művészeti jellegű igény, vagy csupán a „nagyzolás", esetleg személyes kapcsolat eredményezte a külföldi alkotások importját. Bizonyos valóban érdekes kérdések feltevéséhez eljutott az előadó, de megválaszolni ezeket sem tudja egyelőre. Igen érdekes volt Wiesfaw Procyk varsói restaurátor beszámolója. Egy öt füzetből álló, a megjelenés évének jelölése nélkül Karlsruhéban kiadott mintakönyvet fedezett fel (Der Friedhof. Allgemeines Musterbuch ausgeführter Grab-Denkmäler & Monumente. Carlsruhe, Druck & Verlag von J. Veith), amelynek részletenkénti megjelenését bibliográfiai nyomozással sikerült 1859-1868 közé kelteznie. A 600 ábrából álló rajzgyűjtemény elsősorban a karslruhei, a párizsi Pere Lachaise, a baden-badeni, nürnbergi, bécsi, londoni temetők emlékanyagából közölt válogatást - a síremlékek stílusa az előadó által meghatározott megjelenési idővel jól egyezik. A rajzok egy részét közvetlenül másolták, más részét csak ötletadóként használták fel a varsói Powpki-temető síremlékein, ahogy azt egymás mellé vetített rajzok és fényképek meggyőzően mutatták. Az átvétel egy-két esetben alig egy-két évet igényelt. A füzetekben neoromán, gótizáló, klasszicizáló, neoreneszánsz síremléktípusok és ornamentumok egyaránt előfordulnak. Hasonló gyűjteménynek, esetleg ugyanezen kiadvány első két füzetének magyarországi ismerete az első pillanatban nyilvánvaló volt számomra. A Veszprém megye temetőiben gyűjtött tapasztalataim alapján a nagyméretű, gótikus fiálés-oromzatos kompozíciók előképei Párizsban keresendők (ahogy alighanem a székesfehérvári Anjou-síremlékhez Henszlmann Imre által készített, hasonló szerkezetű rekonstrukciós elképzelés ötletadói is), míg a veszprémi Velty Ferencz kőfaragó különféle márvány sírtábláihoz, illetve nagyméretű kereszttel koronázott tömbökből álló síremlékeihez igen hasonlók készültek Karslruhéban és Baden-Badenben. (Hasonló mintakönyvek szerepét a Gerenday-sírkőgyár esetében Kemény Mária mutatta ki már korában.) Igen szembetűnő, hogy a nálunk olyannyira elterjedt, talpas kereszttel koronázott táblák a rajzgyűjteményből teljesen hiányoznak, ezek nyilvánvalóan helyibb, közép-európai fejlődés során alakultak ki, ahogy a keszthelyi kőfaragóműhelyek (Zitterbarth József majd Kugler Mihály) klasszi-