F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

Beszámoló az Europa Nostra/IBI közgyűléséről és nyílt napjáról (Muszikné Faltin Vera) - „A temetők művészete — konferencia és kiállítás Wroclawban" (Lővei Pál)

A TEMETŐK MŰVÉSZETE - KONFERENCIA ÉS KIÁLLÍTÁS WROCLAWBAN A Halottak Napját megelőző négy napon, 1993. október 28-31. között rendezték YJrociawban a „Temetők művészete" című konferenciát. Az időpont nem volt véletlen, az utolsó napon több temetőbe szervezett kiránduláson ugyanis a rendezők fel akarták hívni a figyelmet a lengyel halottkultusz ma is igen látványos megjelenési formáira. A konferenciával egyidejűleg annak helyszínén, a Wroctawi Építészeti Múzeumban bemutatták a különböző országokból küldött, a temetőkkel, azok védelmével, valamint modern építészetével foglalkozó, rajzos-fényképes-feliratos táblákat és maketteket. A múzeum kis kamarakiállítást rendezett 17-18. századi, fémlapra festett „koporsó-portrékból", amelyeket a Poznani Nemzeti Múzeum kölcsönzött. A kiállítás és konferencia plakátjára Friedrich Bemard Werner (1688/89-1778) 1760 körül készült, színezett metszetlevonata került, a vöröskeresztesek boroszlói Szent Mátyás-templomának és temetőjének ábrázolásával - a képet számos más, városképeket, sok esetben azóta elpusztult épületeket, városkapukat megelevenítő metszettel együtt ugyancsak kiállították, a „Szilézia és az idő" címet viselő tárlaton. Ugyanezekben a napokban tartottak a városban egy ugyancsak a temetőkkel foglalkozó, de kizárólag gazdasági-kereskedelmi szempontból szervezett, nemzetközi szakvásárt. A két rendezvényen kölcsönösen propagálták a másikat. Az erősen morbid, töméntelen giccset is felvonultató vásár igazi pozitívuma a konferencia résztvevői számára az volt, hogy a Népcsarnok (Hala Ludova) hatalmas kupolájú épületében rendezték, amelyet ezáltal meg lehetett belülről is tekinteni. A Max Berg által tervezett, 1911-12-ben épült, vasbetonszerkezetű csarnok technikai megvalósítása és mérete annak idején világszenzáció volt. A lipcsei csata centenáriuma alkalmából emelt, emiatt az Évszázad Csarnokának is nevezett épület 1913-ban a jubileumi kiállítás központi pavilonjaként szolgált. Ennek a nagyszabású bemutatónak egyik része egy a temetők művészetének szentelt, a maga nemében páratlan kiállítás volt, amelynek célja az új temetőépítészet megteremtése és a hagyományos temetőképpel való szerves kapcsolatának kialakítása volt. Az azóta eltelt nyolcvan év viszonylag kerek volta nem játszott szerepet a mostani program létrejöttében - az UNESCO vagy az ICOMOS erről a tényről mit sem tudhatott -, de ha már így hozta a véletlen, a konferencián Jerzy Ilkosz részletesen elemezte az egykori kiállítás létrejöttének körülményeit, és korabeli ábrázolások segítségével végig is kalauzolta rajta a hallgatóságot. A konferencián hatvannál többen vettek részt, a tizenhat országból, és mintegy negyven előadás hangzott el az igen sűrű programban. A kiállítson tíz ország temetői szerepeltek, de a külföldi bemutatók egy részét is a lengyel kollégák készítették, lengyel „érdekeltségű" temetőkről. Két, a konferencián egyébként részt nem vett ország is küldött anyagot. Az így összesen jelenlévő 18 országból csupán kettő, az USA és Ausztrália volt tengerentúli (ők is az „európai kultúrkört" képviselték), a többiek európaiak voltak. A programban szereplő török és izraeli előadó nem érke-