F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

SZEMLE - Bencze Zoltán - Szekér György: A budaszentlőrinci pálos kolostor Monumenta Historica Budapestina VIII. Budapest, 1993 (Búzás Gergely)

pedig ott nem került elő, mindössze a belsőben volt egy falpillér. Ennek a látszólag apró részletnek jelentős következményei lehetnek a rekonstrukcióra nézve, ugyanis azt bizonyítják, hogy a templom nyugati részét elfoglaló apácakarzat földszintjének és emeletének boltozati rendszere eltérő volt. Az emeleten ebben a tengelyben nem lehetett boltváll, talán egy nagyméretű nyugati ablak miatt. A második ilyen probléma az apácakarzatot a hosszháztól elválasztó fal keleti oldalán feltételezett falpillérek elrendezésében tapasztalható. Itt valójában csak egy erőteljes falpillér került elő a fal közepén, míg Szekér György még kettőt ábrázol a hosszház pillérsorainak vonalában, bár ilyenek bizonyosan nem voltak. Ennek az elrajzolásnak még súlyosabbak a következményei, ugyanis az így rekonstruált boltozati rendszer egyrészt logikátlan - semmi szükség nincs a középső falpillérre, ebben az esetben a főhajó utolsó szakasza is egyszerű négysüveges keresztboltozattal lefedhető lett volna -, másrészt bazilikális elrendezést sugall, pedig a valóságos pillérelrendezés, amely nyilván öt darab háromsüveges boltszakaszt hordozott, csakis csarnokrendszerrel képzelhető el. Különös ez a tévesztés, hiszen a szerző szintén csarnokrendszerűnek tartja a templom hosszházát. A harmadik problémát a mellékszcntélyek boltozati formája jelenti. A rajz szerint a két mellékapszis helyzetét átlós tengelyre szerkesztettnek véli Szekér György. Úgy tűnk figyelmen kívül hagyta azt a sarokfalpilléralapozást, amely a déli mellékszentély északkeleti sarkában előkerült. Ha ezt észrevette volna, akkor világossá vált volna számára, hogy a mellékszentélyeket haránttengelyre szerkesztették, akárcsak az óbrünni premontrei apácatemplom, vagy az általa is leközölt zborói templom mellékszentélyeit. Sajnos szintén lemaradtak azok a falmegvastagodások, amelyek mindkét mellékszentély nyugati falán tapasztalhatóak, pedig ezek alighanem csigalépcsőkre utalnak, és ezzel együtt talán a mellékszentélyek kétszintes elrendezésére is. Végezetül még egy pontatlanságra kell felhívnunk a figyelmet. A rajzon a templom déli oldalához csatlakozó Krisztus teste-kápolna első formájának rekonstrukcióját láthatjuk, ugyanakkor feltűnik az a kelet-nyugati irányú pillérsor is, amelynek utolsó eleme valójában a kápolna második periódusú szentélyével épült egybe, tehát a kápolna bővítésével egykorú. Bencze Zoltán és Szekér György kiváló monográfiája valóban minta értékű mű. Reméljük, hogy előbb-utóbb sor kerül a kőanyag és az egyéb leletanyag monografikus feldolgozására, valamint a még feltáratlan részek kiásására és a nyitva maradt kérdések tisztázására is. E mű tudományos minősége biztató, hiszen hitelcsen bizonyítja, hogy kiváló szakemberek dolgoznak ezen a nagy jelentőségű feladaton. Az olvasót legfeljebb az hangolja kissé le, hogy e tartalmi gazdagsággal a nyomdai kivitel minősége nem mindig tudott lépést tartani. Az áttekintő alaprajz vonalai néhol összefolynak nehezítve ezzel a periodizáció értelmezését, e szép rekonstrukciós rajzok néhány vékony vonala viszont eltűnik. Nem nevezhető szerencsésnek a borító színezése és a címlap túlságosan fölnagyított, ezért teljesen széteső, eldurvuló grafikájának kiválasztása sem. Búzás Gergely