F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

SZEMLE - Bencze Zoltán - Szekér György: A budaszentlőrinci pálos kolostor Monumenta Historica Budapestina VIII. Budapest, 1993 (Búzás Gergely)

Zsigmond-kori építkezésekhez. A budaszentlőrinci templomnak azonban van néhány igen egyedi vonása, így a szerző által is kiemelt, feltűnően kis mérete, a feltűnően rövid szentély, továbbá a pálos templomok között szokatlan háromhajós elrendezés. Ha nem csupán a templomot nézzük, épp olyan szokatlan a két kerengő és a káptalanterem nagy mérete. Ezen jellegzetességek egy része nyilvánvalóan funkcionális eredetű: a nagyméretű káptalanterem alighanem a rendi nagy káptalanok helyigényét szolgálta, a kisebb kerengő a belőle nyíló kápolnával pedig a remete Szent Pál-ereklyék zarándokforgalmát bonyolíthatta le. Az azonban már önmagában is meglepő, hogy az ereklyéket, amelyek a kolostor legnagyobb kincsei voltak, és a nagyléptékű Zsigmond-kori építkezések éppen ezeknek köszönhetően indulhattak meg, miért nem az újonnan épült templomban helyezték el. Szintén nehezen magyarázható a templom bonyolult, reprezentatív típusához képest kis mérete és a világosan elhatárolt szerzetesi kórus helyének hiánya. Ezt vajon az magyarázza, hogy a zarándokokat igyekeztek kirekeszteni a templomból, és így az teljes egészében a szerzetesi közösség számára maradt fenn, vagy éppen az ellenkezője: a szerzetesi liturgiának nem a templom volt a legfontosabb helyszíne, hanem a monumentális káptalante-