F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

SZEMLE - Bencze Zoltán - Szekér György: A budaszentlőrinci pálos kolostor Monumenta Historica Budapestina VIII. Budapest, 1993 (Búzás Gergely)

Bencze Zoltán - Szekér György A BUDASZENTLŐRINCI PÁLOS KOLOSTOR Monumenta Historica Budapestiana VIII. Budapest, 1993 A Budapesti Történeti Múzeum nemrégiben egy fontos épületmonográfiával gazdagította a középkori Magyarország építészettörténetének kutatását. A könyv világos szerkezeti felépítésével, tömör megfogalmazásával, bőséges adatközlésével, gazdag illusztrációs anyagával mintaértékű mindenki számára, aki a magyar középkor, jobbára csak régészeti eszközökkel feltárható építészeti emlékeit igyekszik feldolgozni. Bencze Zoltán és Szekér György műve természetesen nem csak módszertani szempontból figyelemreméltó, hanem témája is elsőrendű fontosságú. A pálosoknak a főváros közelében álló főkolostora, történeti és művészettörténeti szempontból egyaránt kiemelkedő jelentőségű épület. Ismerete nélkül a középkori Magyarországról alkotott képünk nem csak hiányos, de hamis is lenne. A könyv első, Bencze Zoltán által írott része - egy rövid bevezetés és a rend középkori történetének vázlatos ismertetése után - a kolostor történeti és régészeti adataival ismertet meg. A logikus felépítést talán egy ponton lehetett volna finomítani: áttekinthetőbb lett volna valamivel az anyag, ha a kutatástörténet kronológiai sorba szedett adatait és a régészeti jelenségek topográfiai alapon rendezett leírását különválasztja. Ezzel alkalom nyílott volna a korábbi ásatások eredményeinek az új, a szerző által 1985 után végzett kutatásokéhoz hasonló, részletes tárgyalására, valamint az 1985 utáni ásatások szakaszainak ismertetésére is. Bencze Zoltán valóban a meglehetősen szigorúan vett adatközlést tekinti feladatának, lehetőleg kerül mindenfajta következtetést. Ez a szigor a kutatástörténeti fejezet második részében - amelyben saját ásatási eredményeit ismerteti - némiképpen enged ugyan, de ez teljes mértékben érthető is, hiszen egy régészeti jelenséget okvetlenül értelmezni kell. Egy gyakorló régész tisztában van vele, hogy ez az értelmezés már a feltárás menetét is befolyásolja, hiszen a kutatás csak olyan kérdésekre adhat feleletet, amelyeket a kutató képes feltenni. Az objektivitás a régész számára nem az értelmezések kerülését, hanem többféle, egymásnak akár ellentmondó értelmezési lehetőség felállítását és ellenőrzését jelenti. Ezeknek az elveknek Bencze Zoltán teljes mértékben eleget tesz. Először is világosan bemutatja a feltárt jelenségeket. Az ezekben való eligazodást nagyban segítik az áttekinthetően szerkesztett metszetrajzok. Egyes esetekben azonban a rajzanyag lehetne gazdagabb. így például a sírleírások mellé nagyon hiányzik egy olyan alaprajz, amely legalább az említett sírok helyét feltüntetné. Szintén hasznos lett volna néhány lényeges helyszínről részletesebb alaprajzokat közölni. Ilyenek például a templom délkeleti sarkánál feltárt kerítésfal, aknák