F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1994/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1994)

KIÁLLÍTÁS - Bor Ferenc: Budapest a századfordulón. Petrik Albert fényképei. Kiállítás az Országos Műemlékvédelmi Hivatal pincegalériájában 1993. szeptember 3. - szeptember 26

Bor Ferenc BUDAPEST A SZÁZADFORDULÓN. PETRIK ALBERT FÉNYKÉPEI Kiállítás az Országos Műemlékvédelmi Hivatal pincegalériájában 1993. szeptember 3. - szeptember 26. A kiállítást rendezte, a katalógust írta, szerkesztette, a fényképeket válogatta: Lászlóné Laár Erika. „Elhatároztam hogy ... fölkutatom és összegyűjtöm mindazoknak a régi épü­leteknek, épületrészeknek a képeit, a melyek ... napjainkban még fönnállnak és művészettörténetünk szempontjával bármily csekély értékkel is bírnak. Minden ilyen építményről ... fénykép fölvételt készítettem, mert szerintem az ilyen fényképek a szubjektív érzékek bele szólása nélkül a leghűségesebben mutatják meg az objektu­mok formáját és állapotát." (A régi Buda-Pest építőművészete II. Budapest, 1911. 7-8.) A hat tucat kép mindegyikét látta már a főváros építészete iránt érdeklődő, többüket fel is ismeri. Nem az épületet, a kaput, a szobrot, a motívumot - azok elpusztultak és ez az egyetlen ábrázolásuk - hanem a fényképet magát. Ugyanaz a beállítás, a felirat a ház falán, a kapuból leskelődő kisgyerek. A fotókat nemcsak Petrik négykötetes munkájából (A régi Buda-Pest építőművészete. Budapest, 1909-1913.), hanem Lechner Jenő 1924-es, Budapest műemlékeit bemutató, vagy Foerk Ernő kis magyar építészettörténeti könyvéből is, és leginkább a nagytopográfiából ismerhetjük. A felvétel után hamarosan lebontott épületekről ránk maradt egyetlen ábrázolás halotti maszkként is sok információt hordoz, de ez az összes vizuális tudásunk a hosszú életű házakról. Képük - mint minden fénykép - csak töredékes megismerhe­tőséget nyújtó felületi időzárvány, a megismerhetetlenség bizonyítéka. Címe szerint a kiállítás a századfordulós Budapestet mutatja, valójában annak eltűnő öreg részeit, házait. A képek akár száz vagy százötven évvel korábban is készülhettek volna. Időutazást tehetünk, Pest és Buda 18-19. századi épületeit vehet­jük szemügyre. S mivel néhány templom kivételével a barokk Pestből semmi nem maradt, képzeletbeli városunkban örökül ott állnak az utcák, a házak, a Petrik és szaktársai rögzítette formájukban. A 19. század második felében az európai nagyvárosok szerkezete és történelmi központja jelentősen átalakult. Néhány városban megörökítették a korábbi állapotot. A legtökéletesebb, szisztematikusan utcáról utcára, házról házra történő doku­mentálás Párizs szívében, Haussmann báró modern várost létrehozó ténykedése során készült. Charles Marville, aki tíz évvel korábban a párizsi műemléki bizottság felké-

Next

/
Oldalképek
Tartalom