F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

Michael Kühlenthal: A REGENSBURGI DÓM RESTAURÁLÁSA: RÉGÉSZET, ÉPÜLETKUTATÁS, A FESTÉSMARADVÁNYOK VIZSGÁLATA

34. A boltsüvegek zsaluzási technikája. Rekonstrukciós rajz. felismerhetők a változtatások. A főszentély északi falának leveles fejezetei, íveinek profilozása, s különösen a kötegpillér már előrevetítik a későbbiekben meghatározóvá váló sémát. A délkeleti négyezeti pillérrel, különösen azonban a szentélyzáradék és a trifórium következő építési periódusával egy teljességgel új építészeti elgondolás nyert teret. A dóm franciás katedrálissá vált. Miként az ablakok eltérő ívindításai jelzik, a gádorfalat két nagyobb részletben fejezték be. A szentélyt leghamarabb 1310 körül boltozhatták be. Ezután következett az 1. hajószakasz megépítése a trifórium magasságáig. Az ásatások alapján, amit e ponton az épületkutatás eredményei egészítenek ki, 1320 körül először az északi hosszházpillért kezdték el alapozni. A román kori átriumfolyosó egyes déli részeit így még mindig használhatták mint építőműhelyt. Részleges lebontásukra és a déli pillér felhúzására csak később került sor. Ezt követően a déli részt gyorsított ütemben építették tovább, majd az első árkád felhúzásával és a keresztház déli trifóriumához való csatlakoztatásával, valamint az 1. déli mellékhajószakasz beboltozásával egyelőre befejezték. A nyugati négyezeti pillér ekkorra már fejezet fölötti magasságig, a gádorfal párkányáig állt (13. kép). Valamikor 1300 körül, egy ma pontosan még nem meghatározható időpontban tervbe vették, hogy a gótikus kereszthajófal mellett északon meglévő, román kori homlokzati tornyot körülköpenyezik, és így a dómnak a Dunára és a kőhídra néző hosszoldalán egy hatalmas tornyot alakítanak ki. Úgy tűnik, hogy ezt az 1300 körül még szokatlan, a prágai Szent Vitus tornyát megelőlegező elgondolást csak azért adták fel, mert időközben körvonalazódott egy négyezeti torony terve. A so-