F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

Michael Kühlenthal: A REGENSBURGI DÓM RESTAURÁLÁSA: RÉGÉSZET, ÉPÜLETKUTATÁS, A FESTÉSMARADVÁNYOK VIZSGÁLATA

8. A feltárt déli átriumfolyosó-szakasz középső, szabadon álló pillérének fejezete, 1205/1210. pon nyugodtak. Az árkád 2,70 m magas pillérekből állt, amelyek négyszögű mag­ját három oldalról féloszlopok, az udvar felől pedig egy téglány alaprajzú bővít­mény vette körül. A megfelelő falpillérek téglalap keresztmetszetűek voltak, egy­egy féloszloppal bővítve. A pillérek felépítése és a bontási törmelékben talált bol­tozati töredékek alapján élkeresztboltozatra következtethetünk, amelyet téglány metszetű, szögletes heveder- és homlokívek fogtak közre. A három feltárt pillérpár közül csak a középső maradt meg épen. A keletit lábazatáig lebontották, a nyugati körülbelül fele magasságáig állt. A megmaradt fe­jezetek eltérő díszítőformákat mutatnak: míg a falpillérfejezeten három stilizált vi­rág látható (7. kép), addig a szabadon álló pillér fejezetzónáját szalagfonatos orna­mentika díszíti (8. kép). A falpillér levélornamentikája és a klasszikus lábazatkép­zés alapján a déli árkádos folyosó 1205—1210 körűire, vagyis az északinál mintegy tíz évvel korábbra keltezhető. A déli árkádos folyosó épületszobrászatának egykori változatosságáról nemcsak azok a különféle motívumokkal díszített további fejezettöredékek tanúskodnak, ame­lyek a bontási törmelékből kerültek elő, hanem az eltérő kialakítású lábazatok is, amelyek közül különösen a nyugati, szabadon álló pillér állatábrázolásai figyelem­re méltóak, mint például az itt reprodukált nyúl (9. kép). Azirányú várakozásunk, hogy ebben az igényes épületben egy jó állapotban fennmaradt padozatot is találhatunk, nem teljesült. Ennek oka a folyosót megtöltő

Next

/
Oldalképek
Tartalom