F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

TANULMÁNY - Balázsik Tamás: Kegyúri temetkezés Túristvándiban

26. Emeletes fa udvarházak: H. Takács Marianna: Magyarországi udvarházak és kastélyok. Budapest, 1970. 166., 170., 177., 186., 192., 199., 207., 217. és 288. 27. A Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutató Csoportjának Forráskiadványai. VI. Urbaria et conscriptiones. 3. füzet. Szerk.: Henszlmann Lilla. Budapest, 1970. 130. 28. Megjegyzendő azonban, hogy ezen pusztítás és egy 1816-os forrásban (OL. Károlyi lt. 115. lad. 154. fiók) említett, a falu egyik részének lakosságát kipusztító pestis ellenére nyomon követhető egyes családok (Duszka, Karmacsy, Nyíri) kontinuitása a 16. század közepétől a 19., sőt a 20. századig. 29. Miután Esterházy Miklós nádor 1644. április 9-én Galgócnál megverte Rákóczi György hadait, és az erdélyi csapatok visszavonultak, a barsi hidat — itt kellett volna meggátolni a császáriak átkelését a Garamon — Ferenczi István és Kende András védte 1000 lovassal. Erről: Kemény János és Bornemisza Pál levelezése. Történelmi Tár, 1880. 29. A Rákócziakkal kapcsolatos iratok: OL. Kende lt. 5. cso. 1644., u. o. 9. cso. 30. Hivatalára: OL Perényi lt. 3. cso. 41. tétel 1658., OL. Kende lt. 6. cso. 1659., 1660., 1661; Szirmay: i. m. I. 129.: 1658., 1660., 1661., 1662., 1663.; OL. Perényi lt. 3. cso. 41. 1664. Ha van valóságalapja a Borovszkynél (Magyarország vármegyéi és városai XIX. Szatmár vármegye. Budapest, é. n. 523.) szereplő, 1670—71-es alispánságára vonatkozó adatnak, halálának időpontja: 1671/77. 31. Fényképe: Magyarország Műemléki Topográfiája X. i. m. II. 311. Felesége származása: OL Kende lt. 12. cso., OL Ormos lt. 23. cso., OL. Sipos lt. 97. cso. 32. Kende Tamás özvegye és fiai 1618-ban gemmával pecsételtek le egy okiratot, amely Perényi Ferenccel kötött egyezségüket rögzíti: OL. Perényi lt. 3. cso. 41. tétel. 1626-ban a két testvér egy nyugtán és egy zálogbavételi ügyiraton apjuk pecsétjét használták: OL. Kende lt. 4. cso. A testvérek 1627-es birtokosztályukat gemmával pecsételték meg: OL. Kende lt. 4. cso. Kende András saját, feliratos pecsétje: u. o. 1639. 1640-ben Kende Mihály is ezt használta: u. o. 1648-ban Kende András a Gulácsyaknak adott zálogoslevélen idegen pecsétet használt: OL. Mándy lt. 1. cso. 1. tétel. Az 1669es oklevél: OL. Kende lt. 7. cso. 33. OL. Kende lt. 1. cso. 1563. 34. Közülük Kende András unokaöccsének, a többször alispáni tisztet viselt (1663—64., 1674—77., 1679— 83.) Kende Ádámnak említik ugyan itteni jobbágyait (1667) és 1677-ben kúriáját, ő maga azonban Csekén lakott, és 1690. április 18-ra dátumozott halotti „panegyrus"-ának (későbbi) felirata alapján Csekén lehetett a temetése. Az általa használt pecsét képe más, mint a sírból előkerült gyűrűn levő. Róla: OL. Kende lt. 7. és 8. cso., valamint OL Perényi lt. 3. cso. 41. tétel 1677., 48. tétel 1662. A család szempontunkból megvizsgálandó tagjai a Kendék másik, a 16. század első felében elágazott cégényi lineájához tartoztak. Az ifjabbik Kende András (+1661) Cégényben lakott, istvándi birtokairól nem tudunk. Pecsétjét 1658-ból ismerjük. Róla: OL. Kende lt. 7. cso., OL. Sipos lt. 97. cso. Fia Sándor (+1690 előtt) Cégényben lakott, istvándi birtoklásáról nem tudunk. Pecsétjét 1686-ból és 1688-ból ismerjük. Róla: OL. Kende lt. 8. cso., OL. Kölcsey lt. 2. cso. Egyik fia, Sándor (+1731/37), unokabátyja, Zsigmond utódaival kötött egyezség során jutott 1713-ban istvándi birtokokhoz. A régebbi irodalom említ a templomnak juttatott adományok között olyat, amelyik Kende Sándortól származik: Hegymegi Kiss Kálmán: A szatmári református egyházmegye története. Kecskemét, 1878. 531. Ez valószínűleg vele hozható összefüggésbe. A források szerint azonban Cégényben lakott, és nincs arra vonatkozó adat, hogy Istvándiban tartózkodott volna, sőt 1721-ben el is adta itteni birtokait. Pecsétjének lenyomata más, mint a keresett. Róla: OL. Kende lt. 12. cso. 1713.; OL.Toldy lt. 2. cso. 10. tétel 1721., OL. Tarpay lt. 15. tétel. Unokája, aki szintén a Sándor (+1784/86) nevet viselte, még kevésbé jöhet szóba. Cégényben rezideált (1779), özvegye is itt lakott 1786-ban. Istvándi birtokairól részletes kimutatás készült 1791-ben. Stílusában is más pecsétjét 1779-ből ismerjük. Róla: OL. Toldy lt. 2. cso. 10. tétel; OL. Kölcsey lt. 4. cso. 35. Kende Mihály végrendelete: OL. Kende lt. 1. cso. 1563.; Gechey végrendelete: Csorna József: Gechey Pál testamentoma 1588. Történelmi Tár, Új folyam I. (1900) 315. 36. Komáromy András: Báthory István országbíró végrendelete. Századok, XXIV. (1890) 129. 37. A két testvér pecséthasználata: OL. Kende lt. 4. cso. 1626. Kende Ádám apja pecsétjével hitelesít: OL. Kende lt. 8. cso. 1682. 38. Amikor Károlyi László 1671-ben megküldte a proskribált szatmári nemesek névjegyzékét, csak Kende Gábor szerepelt az összeírásban: OL: Mándy lt. 1. cso. 1. tétel. 39. Kende Mártonról: OL Kende lt. 7. cso. 1673., 1674.; bujdosásáról Cserei Mihály: Erdély históriája. Sajtó alá rendezte Bánkúti Imre, Budapest, 1983. 92.; kapcsolatairól Torma Károly: Bánfy Dénes tragoediája történetéhez. Történelmi Tár, 1881. 728.; tisztségeiről Nagy László: „Kuruc életünket megállván csináljuk". Budapest, 1983. 64., 152.; Csűrös Ferenc: A debreceni diárium. Történelmi Tár, Új folyam XII. (1911) 51. Főispánként: OL. Kende lt. 8. cso. 40. Fülpösön: OL Becsky lt. 1. cso. 17. tétel 1710.; a fülpösi kúriáról: lásd a 27. jegyzetet, 94.; a fülpösi harangról: Hegymegi Kiss i. m. 488.; a zálogosítás: OL. Kende lt. 10. cso. 1695. 41. Istvándiban: OL. Perényi lt. 3. cso. 41. tétel, 1656.; a birtok lekötése: OL Kölcsey lt. 2. cso. 1697.; 42. OL Kende lt. 12. cso. 1707.