F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

MŰHELY - Móga Sándor: Esztergom hiteles ábrázolásai 1595-ből

A Fehér-toronyról viszont tudjuk, hogy az 1543-as török ostrom során a tetejére fölállított ágyúk alatt az egyik terem boltozata beszakadt. Az ágyúk dinamikus terhelése alatt a román keresztboltozat, amely egy tégla vastagságú és igen lapos szerkezet, könnyedén átlyukadhatott. Az egyik terem boltozatának sérülése nem jelentette a torony pusztulását. A török várparancsnok 1543—1595 között itt lakott, erre utal az, hogy a követeket ide nem engedték be. A sérült boltozatot javítás helyett inkább elbonthatták, és a helyére fafödémet építhettek, mert az sokkal biztonságosabb. A boltozat elbontását bizonyítja az a tény, hogy kő hevederívének minden tagja egy 1543 után befalazott falszakaszból került elő (26. kép). A másik terem (Vitéz-stúdió) boltívét viszont az 1934—1938-as ásatás során teljes egészében a helyszínen találták meg (25., 27. kép). Az utóbbi boltozatot láthatta és ábrázolta W. Meyerpeck a metszetén. Ezek után a kérdés az, hogy az ostrom utáni metszetek mennyiben igazolják az ostrom előtt készült metszet hitelességét. J. Houfnagel két irányból készített metszetet (7. rajz) a várról, szinte perspektivikus módon ügyelve az arányokra, ezért viszonylag kevés információja elég meggyőző erejű. Jól látszik, hogy a Fehér-torony ekkor még teljes magasságig állott, hiszen a kéményt is ábrázolja a tetején. Az is jól kivehető, hogy a zömök torony csak egy szinttel emelkedik ki a környezetéből. Ami igaz is, hiszen a fafödémes szinttel a torony valóban csak egy emelettel volt magasabb, mint a szomszédos épületek. D. Custos metszete (8. rajz) sem szolgált több információval a torony tekintetében. Itt is jól látszik a kémény az épület tetején. Az a történeti adat viszont, hogy az ostromlók a torony szétlőtt oldalfalának törmelékén át jutottak be a várba, a haditudósítás szempontjából szintén fontos lehetett. Magyarázhatja ez a történeti adat azt is, hogy a következő metszeten W. Meyerpeck miért ábrázolja a tornyot aránytalanul nagynak. W. Meyerpeck metszete (9. rajz) a torony szempontjából talán a legfontosabb. A szétlőtt oldalfalú torony jól érzékelteti a pusztítás mértékét, talán ez is közrejátszhatott abban, hogy szerzője kiemelten ábrázolta. A torony itt is teljes magasságban áll, háttérben a füstölgő kéménnyel. A torony szélein álló kis oszlopok az ostrom előtt lebontott fedélszék székoszlopai. Az épület belsejében három födém látható. Az alsó és a felső síkfödémet ábrázol, míg a középső karakteresen megrajzolt boltozatot (10. rajz). Két régészeti tény tartozik ide. Az egyik az, hogy a mai padlószint egy 12. századi, közel 10 m-es betöltésre került. A másik tény az, hogy az ostrom során a torony déli oldalfala teljes magasságában ledőlt, így a 10 m-es betöltés is láthatóvá vált. A metszeten ábrázolt alsó szint tehát a láthatóvá vált betöltött szint, a középső a Vitéz-stúdió karakteresen megrajzolt boltozatos szintje, míg a fölső a fafödémes szint, ahol Vitéz János csillagvizsgálója is helyet kaphatott. W. Meyerpeck metszete így teljesen összhangban áll az ostrom előtt készült ábrázolással, ezért ha figyelembe vesszük azt, hogy a boltozatok kőanyaga is előkerült (26. kép), elmondható, hogy a toronyról csupán a fafödémes szint hiányzik. A két terem boltozata az eredeti anyagból hiteles anastylosis-szal visszaállítható. Tekintettel arra, hogy a jelenlegi, túlságosan nagy felületű lapostető a javítások