F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)
MŰHELY - Jánó Mihály: A székelydályai református templom kutatása
freskótöredékes falai. Alaprajzi párhuzamait a legközelebbi, felsőboldogfalvi templomtól kezdve, Gelencén vagy Sajóudvarhelyen át, a Kis-Szamos, a Sebes és a Sztrigy völgyében fekvő kis falvak román kori templomáig, Erdély-szerte megtaláljuk. 78 A közepes méretű, korai templom minden jel szerint már festve volt, erre utalnak a hajóban található Szent László-legenda alatti festett vakolatréteg, továbbá a szentély falmaradványainak freskótöredékei, különösen a függönydísz. A 14. században az egész templomot újrafestették, ekkor keletkeztek a Szent László-, Szent György-, Szent Kristóf-jelenetek. Ebből a szempontból szintén igen fontosnak tartjuk azokat a freskós vakolatdarabokat, amelyek a lebontott szentély töltésrétegéből kerültek elő, hiszen számos olyan töredék van közöttük, amely színeiben és megítélhető festéstechnikájában teljesen megegyezik a hajó falképeinek jellegzetességeivel. Nem beszélve arról a felirattöredékről, amely a Szent György-felirattal azonos, gótikus írásformát őriz. A 14. századi épület eddig azonosítható épületelemeinek tekintjük a déli fal kőkapuját valamint a keskeny, kis kora gótikus ablakot. Nem kizárt, hogy ez'utóbbi egy román kori résablak helyén készült, kőkerettel gazdagított, gótikus változat. A román kori és kora gótikus épületelemek között végül még megemlítjük azt a három sarokpillért, amelyeket a fentiekben már tárgyaltunk. A templom a 15. század második felében és a század végén szenvedett nagyobb változást, amikor lebontották a román kori szentélyt és egy valamivel szélesebb, de jóval hosszabb gótikus szentélyt építettek. Ekkor épült az új szentély északi falához csatlakozó, boltíves sekrestye is, amelyet később lebontottak. Az új szentély falainak festését is elkezdték, de nem fejezték be. Feltételezhető, hogy a reformáció egyre erősödő szelleme miatt maradhatott abba a szentélyfalak korábbi ízlésben elkezdett kifestésé. A 16. század elején elkészült viszont a boltozat reneszánsz stílusú falfestménye (6-13. kép). A szentély átépítésével egy időben a hajó gótikus átalakítása is megtörtént. Megemelték a korábbi falakat, valamint két új, nagyobb méretű ablakot vágtak a déli falba. A falmagasítással párhuzamosan megemelték a támpilléreket a négy sarkon, és talán ekkor építették a négy újabb támpillért a hajófalakhoz. Sajnos még mindig nem ismerjük a gótikus hajó födémmegoldását, hiszen az a feltevés, miszerint a hajó is boltozott lett volna, nem igazolódott. így valószínűnek tartjuk, hogy a késő gótikus hajó síkmennyezetes lehetett. Új szakasz következett be a templom építéstörténetében a 17. század folyamán, miután a templomot végképpen átvették a reformátusok. A szentélyben említett 1624-es évszámmal kapcsolatban csak találgatni lehet, hogy milyen természetű javítások, esetleg átalakítások történhettek ekkor a templomban. Talán ekkor számolták fel végképp a templom középkori berendezését, többek között a szentélyben álló oltárt is, amelynek helyébe kezdetben egy kis fakarzatot építettek fel. Feltevésünket, miszerint a 17. század első felében a templom belső berendezése teljesen megváltozott, az 1630-ban készült kazettás famennyezet (23. kép) is igazolja, méginkább azonban az a tény, hogy az 1664-ben lejegyzett vizitációs leltár a templom javai között már csak azokat a régi kegytárgyakat említi meg, amelyeknek a református vallásgyakorlatban is megmaradt a funkciójuk. 79
