F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

MŰHELY - Jánó Mihály: A székelydályai református templom kutatása

A hajó nyugati falába beépített négyszögletes, klasszicizáló torony háromszintes építmény. Déli és északi oldalához egy-egy félnyeregtetős melléktér csatlakozik, homlokzatukon a torony alsó ablakával azonos méretű vakablakkal. A földszinten nyíló, két oldalajtón át lehetett eredetileg a nagy orgonakarzatra, kívülről feljárni. A toronynak a templompadlással egy szinten lévő emeleti homlokzatán egy ovális ablak nyílik. A magasabb harangemeleten, a torony négy oldalán az órapárkány alatt egy-egy zsalutáblával is felszerelt, nagyméretű, félköríves záródású ablak látható. Az órapárkánytól indul a három gombban végződő, faszerkezetű, enyhén csavart toronysisak, amelyet bádoggal fedtek. A nyeregtetős, áloromzatos hajót és a szentélyt egyaránt mázatlan cserép fedi, a két alkalommal történő javítási dátumot világosabb színű cseréppel rakták ki, 1957-ben a hajó fedelén, 1972-ben pedig a szentélyén. A torony nyugati oldalához hozzáépített portikuszból egy szépen faragott, szegmensívű, barokk faajtón át a négyszögletes toronyaljba jutunk, onnan a téglából épített, árkádos karzat alatt áthaladva — amely az északi és déli hajófalakba beépített féloszlopokon és középen két, széles, négyszögletes pilléren áll —, tulajdonképpen már a hajóban vagyunk. A hajó és a szentély járószintjét egyaránt deszkapadló borítja. A világos zöld olajfestékkel bemázolt fapadokat a hajóban, a szentélyben és a diadalív déli lábazata mentén helyezték el. A félköríves diadalív északi falából kiugratva építették a téglából készült szószéket, a fölötte szerényen díszített, barokk szószékkoronával. A szószék mellett a szentélyben egy egyszerű kis stallum, középen az ovális formájú, 19. századi úrasztala, e fölött pedig a hajó mennyezetéről lecsüngő, kovácsoltvas csillár látható. A szentélyben áll a már évek óta nem használt, jellegtelen, kőlábakon nyugvó, kis fa karzat. A templom berendezéséhez tartozik még egy gótikus keresztelőmedencére emlékeztető, szépen faragott 18. századi (1720) fapersely. A hajóban lévő stukkódíszes orgonakarzatra az északi sarokban vágott nyíláson át, falépcsőn lehet feljutni, a karzatról induló ajtón pedig a torony felsőbb szintjeire. A torony első emeleti, nyugati ablak által megvilágított szakasza tulajdonképpen egy teret képez a karzattal, itt helyezték el az orgonafújtatót. A hajót 8x7 táblából álló, festett, fakazettás, síkmennyezet (23. kép) fedi,

66 a szentély boltozatán pedig a híres, reneszánsz falfestmény díszeleg (6-13. kép).

67 A templom külső és belső falait fehérre meszelték, szabadon hagyva kívül a déli kapu profilozott kőkeretét (22. kép) és az északi fal freskótöredékeit, bent a hajóban a kőből rakott mécsestartó fülkét, a szentélyben pedig a sekrestyebejárat és az ülőfülke kváderköveinek homlokfelületeit. Ma is fehér mészréteg takarja azonban a szentély oldalfalainak stukkódíszeit és a faragott gyámköveket. A templom tetőterébe a torony ovális ablaka által megvilágított, második szintről lehet bejutni. A hajófalak a kazettás síkmennyezet fölé, gerendákra helyezett, közlekedésre szolgáló deszkaborítás szintjétől kb. még 1,80 méter magasságba emel-