F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)
MŰHELY - Jánó Mihály: A székelydályai református templom kutatása
1841—1842-ben újból nagyobb munkálatok folytak. Az 1844-ben írt beszámolóból már tudjuk, hogy ekkor készítették a szószéket, mögötte ablakot vágtak, és hogy szélesítsék a szentélynyílást, visszabontották a régi diadalívet, „az igen szélesen lefüggő Gébért" 35 . Valószínűleg 1842-ben, az előző évben megkötött szerződés alapján fejezték be a torony újrameszelését és a torony párkányain lévő zsindely cseréppel való kicserélését. Kijavították a templom fedelét, párkányait, megújították a hajó és a szentély támpillérek. 36 A dályaiak büszkesége, a magas, karcsú torony a 19. század folyamán szinte folyamatosan javításokra szorult. 1863-ban bádoggal helyettesítették a korábbi fedelet, 37 1865-ben pedig Ábrán Ferenc megyebíró számadásaiból értesülünk a tornyon dolgozó és a templomot kimeszelő mesterembereknek szóló kiadásokról. 38 Húsz évvel később, 1883. április 29-én a presbiteri jegyzőkönyv szerint „a templom párkányai, a torony, a kerítés annyira össze kezdett romlani, hogy azok megcsináltatását elnézni a legnagyobb kár és hiba." Érdekes adalék a rongálódásokra, hogy a falu asszonyai a templomkerítés vakolatát hordták el „surlónak" (súrolópornak), s hogy ez nem csupán egy véletlenszerű incidens volt, abból is kitűnik, hogy a presbitériumnak határozatban kellett megtiltania e káros gyakorlatot. 39 A templom kőkerítését egyébként 1877-ben újra zsindelyezték, de még 1883-ban ismételten szükséges „újításakor" is voltak kiadásaik. 40 Az 1883—1887 között vezetett jegyzőkönyvekből viszont ismét egy nagyobb munkálat elvégzésére következtethetünk. A megyebíró által felsorolt kiadások mellett a mesterembereknek szóló megbízatások is segítenek bennünket az elvégzendő munkálatok azonosításában: 1883. június 17-én „... Az árlejtés utján kiadatott ... az egész kőműves és pléhes munka. Miért köteles (a mester) a tornyot, templomot, párkányokat, kerítést ahol szükséges kivakolni, ahol kell cimenttel, a tornyot kívül, a templomot kivül mint belül, a kerítést kivül kimeszelni. A párkányokat pléhvel befedni, a templom és kerítés fedelét jól megcsinálni." 1883 szeptemberében határozatot hoztak „... miszerint a templom, illetőleg a torony nyugati részén egy nagy ablak van, mely eddig drót rostéllyal volt becsinálva, mivel ott a szél oly annyira béfu, hogy onnan mindenki elhúzódik, jónak látja (a presbitérium) oda üveg ablakot tétetni. Határoztatik: Oda csináltasson a megyebiró jó üveges ablakot a külső szinbe, azon kivül tétetvén fel még a drót ablakot, jégverés miatt.'' 41 A rendelkezésünkre álló adatok alapján úgy tűnik, a század végéig nem történt érdemleges munka a templom épületén. Egy 1903-ban készült költségvetési ajánlatból viszont kitűnik, hogy a nyolcvanas években végzett munkálatok minősége, amelyet már akkor kifogásoltak a presbiterek, nem lehetett kielégítő. 42 Kövecsi Menyhárt és Csorna József vállalkozók költségvetési ajánlatát nem tudjuk milyen mértékben fogadta el a dályai presbitérium, de hogy a munkának legalább egy részét elvégezték, bizonyítják a szentélyben ma is látható vonóvasak. A huszadik század elejéről származó adataink közül kétségtelen, hogy azok a számunkra legfontosabbak, amelyek az 1911 és 1926 között vezetett jegyzőkönyvekben maradtak meg. 43 1911. augusztus 27-én például a következőket olvashatjuk: „Elnök előterjeszti, hogy az 1024-ben (!) épült templom résznek azon mennyezete,
