F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

MŰHELY - Jánó Mihály: A székelydályai református templom kutatása

összeírás 35 jobbágyportát talál itt, mint fejedelmi tulajdont,

8 rögzítve ezáltal is azt az általánossá vált helyzetet, amelyben a 16. századi felkelések következtében a hajdani kiváltságos székelyek feudális társadalmi rétegződése végbement. Székelydálya történelmében minden valószínűség szerint a vidék addig katolikus lakosságának protestáns hitre történt átállása hozott jelentős változást a 16— 17. század folyamán, amikor a falu református hitre tért és középkori templomát is az új liturgiának megfelelően rendezte át. A reformáció kavargó évtizedeiből falunkra vonatkozó adatot még nem ismerünk és remény is alig van ilyen természetű levéltári anyag felbukkanására, hiszen 1766 decemberében, egy hatalmas tűzvész során a dályai egyházi levéltár teljesen megsemmisült.

9 Csupán később, egy-két 17. századi birtokadományozási adatból értesülünk a faluról, ezek viszont máshol őrződtek meg. Ilyen például Bethlen Gábor adománylevele Ugrón Pál (+1637) udvarhelyszéki alkapitány és egyben a szék királybírája részére, aki fejedelmi követi minőségben szerzett érdemeiért új adományképpen kapott több más falu mellett : „Dályában levő egész birtokrészeket, melyeknek eddig is, azok nyerésétől fogva békességes birtokában volt, csak elegendő írása nem volt róla...".

10 1629. január 20-án a fejedelem Kisrhédei Rhédei Jánost erősíti meg dályai birtokában, „... aki őt részint a haza szabadsága védelmére kezdett s szerencsés sikerrel végzett hadi vállalataiban híven segítette...".

11 Egy későbbi adat szerint pedig I. Rákóczi György fejedelem Szentpáli Jánosnak „titkos levelei őrének és udvari szolgájának, aki Bethlen Gábor fejedelem sokféle és különböző levelei elolvasásában, nemkülönben az ő bizalmas levelei megőrzésében és kiadásában fáradhatatlan igyekezetet tanúsított...", 1634. augusztus 23-án ezen érdemeiért „Homoródszentpál egész birtokot, az udvarházzal s a Dályában és Atyhában levő birtokokkal együtt, melyeket saját pénzével szerzett, új adomány címén adta neki és nejének...".

12 Az 1766-ban történt tűzvész leírásából nemcsak arról értesülünk, hogy az egyház régi levéltára csaknem teljesen megsemmisült, hanem arról is, hogy az egész faluból csupán három ház maradt épen.

13 Nem szól a krónika arról, hogy mennyi volt az emberi veszteség, csak annyit tudunk, hogy akkoriban a falu lakossága mintegy 500 körüli lélek lehetett.

14 A 19. században újra megélénkült az élet. A hatvanas években több, mint nyolcszázán éltek a faluban,

15 de a közösségi kiadások nehézkessége, az egyház valahány építkezési és javítási munkálatakor az egyházi földek, kaszálók szükséges eladása arra mutat, hogy az itt lakók életszínvonala, anyagi és szellemi élete egyre romlott, majd később, a két világháború veszteségei számbelileg is megtizedelték a népet. Végül századunk hatvanas és hetvenes éveiben a fiatalság és a középkorúak elvándorlása a közeli városok: Székelyudvarhely (Odorhei Secuiesc), Székelykeresztúr (Cristuru Secuiesc) és Csíkszereda (Miercurea Ciuc) gyáraiba mármár egy újabb tűzvésszel ért fel olyannyira, hogy ma már alig élnek többen, mint kétszázan a faluban. Az utcaképben pedig megszokottá vált az elhagyott ház, üres udvar és gondozatlan, hajdan viruló gyümölcsöskert. Gyönyörű templomukat, amely boltozatfestményeivel európai érték, a nagyrészt elöregedett helybéliek képtelenek tovább önerőből fenntartani.