F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)
HÍREK - Műemlékvédelem Alsó-Szászországban — Egy tanulmányút tapasztalatai (Tamási Judit)
MŰEMLÉKVÉDELEM ALSÓ-SZÁSZORSZÁGBAN — EGY TANULMÁNYÚT TAPASZTALATAI Az alsó-szászországi Tudományügyi és Kulturális Minisztérium (Niedersächisches Landesministerium für Wissenschaft und Kultur) meghívásának köszönhetően 1992. december elején négy-négy magyar műemlékes és múzeumi szakembernek nyílt lehetősége arra, hogy öt napon át a helyszínen tanulmányozza a neki megfelelő szakterület ottani tevékenységét, intézményrendszerét, törvényi, pénzügyi és személyi kereteit, illetve feltételeit. Az OMvH munkatársai közül Horváthy Judit és Arnóth Ádám (Műemlékfelügyeleti Igazgatóság), valamint Tamási Judit és Lővei Pál (Tudományos Főosztály) vettek részt a tapasztalatcserén. Vendéglátóinkat már korábbról elég szoros kapcsolat fűzi Magyarországhoz, így tudták, hogy a magyar műemlékvédelem korántsem jár gyermekcipőben. Ugyanakkor helyesen ismerték fel, hogy a piacgazdaságra történő áttérés új, másfajta kihívásokkal szembesíti a hazai szakembereket. A tanulmányút rendkívül logikusan felépített programjából azonnal kiderült: szervezői azt tűzték ki célul, hogy megmutassák a magyar kollégáknak, miként működhet az állami műemlékvédelem (illetve múzeumügy) alapvetően magántulajdonosi viszonyok között. A választott módszer különböző cselekvési, szervezeti és együttműködési modellek megismertetése volt, amelyhez az egyes bemutatott épületek csupán illusztrációul szolgáltak. A Német Szövetségi Köztársaságban a műemlékvédelem tartományi hatáskör, így az egyes tartományok gyakorlata között értelemszerűen eltérések tapasztalhatók. Alsó-Szászországban 76 000 objektum esik műemléki védettség alá; mivel egy jelentős hányaduk régészeti lelőhely, ez mintegy 40 000 „épített" műemléket jelent. A műemlékekkel kapcsolatos tevékenység törvényi kereteit az 1978-ban elfogadott műemléki törvény szabja meg, amely a műemlékvédelmet és -gondozást alapvetően közügyként, állami feladatként definiálja, megvalósítása során azonban a tartományi és helyi hatóságok, az önkormányzatok, a tulajdonosok és a különböző erre szakosodott társadalmi szervezetek szorosan együttműködnek. A védendő objektumokat a törvény a kulturális emlék (Kulturdenkmal) összefoglaló fogalommal határozza meg, és érti ezen mind az épületeket (Baudenkmal), mind a régészeti emlékeket (Bodendenkmal), mind pedig az ingóságokat (bewegliches Denkmal). A nálunk megszokott, a műeméki védettségtől elkülönülő régészeti védelem tehát ott nem ismert, és ennek megfelelően múzeumi törvény sem létezik. A műemlékké nyilvánítás Alsó-Szászországban deklaratív jellegű: elég hozzá, hogy az adott épület a műemléki törvény hatálya alá essék, illetve a törvény körülírja, mi tekintendő műemléknek — ellentétben például Baden-Würtemberggel, ahol a műemlékké nyilvánítás csak a műemlékjegyzékbe való felvétellel történik