F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

TANULMÁNY - Balázsik Tamás: Kegyúri temetkezés Túristvándiban

megye alispáni tisztét, a források tanúsága szerint itt élt feleségével, Sándor Erzsébettel, 1669 és 1677 között bekövetkezett haláláig.

30 A családtól származik az a „KEREPECI KATA ASON + ANNO 1631" feliratú, arannyal futtatott ezüstpohár, amely ma az egyház tulajdonát képezi, ugyanis Sándor Erzsébet Kerepeczi Kata lánya volt.

31 Az elmondottakból következik, hogy Kende Andrásban szeretnénk látni a gyűrű egykori tulajdonosát. Néhány tény azonban megfontolásra késztet. Kende Mihály és András kezdetben apjuk pecsétjét használták, majd gemmával hitelesítettek, de András használt egyéb, nem nemzetségi címerrel díszített gyűrűt is. 1639-ből viszont már ismerjük saját pecsétjének lenyomatát, ez azonban más, mint a sírból előkerült képe, és „KENDE ANDRÁS" felirat olvasható rajta. 1669-ben ettől eltérő, pontsoros, ovális keretelésú pecséttel hitelesített egy okmányt, lenyomata elmosódott, lehetséges, hogy ez nem a sajátja volt.

32 Elmondható azonban, hogy az általános gyakorlat szerint a nemesek több pecsétgyűrűt is birtokoltak. A Kende család egy másik, Mihály nevű tagja, 1563-as végrendeletében például két saját pecsétgyűrűjéről intézkedett,

33 és a család egyes tagjai szintén több gyűrűspecsétet használtak. A Kendék közül ugyan többen is viseltek a név magyar vagy latin formájában „A" kezdőbetűs nevet, Túristvándival való kapcsolatuk azonban nem volt olyan erős, hogy szóba jöhetnének, mint a gyűrű egykori viselői, használói.

34 Noha a tulajdonost illetően végső bizonyítéknak csak azt tekinthetnénk, ha olyan okiratot találnánk, amelyen a keresett pecsétkép aláírással együtt szerepel, ez még nem feltétlenül jelentené azt, hogy a halott kegyurat is azonosítottuk. A példák tanúsága szerint ugyanis a pecsétgyűrűk sokszor nem kerültek ki a forgalomból tulajdonosuk halála után. Sőt néha nem is maradtak a fiági rokonság kezén. Kende Mihály például így rendelkezett 1563-ban: „Továbbá az mely gyűrűvel pecsételtem, kiben carmil kő vagyon Rapolti Máténé húgomnak hagyom. Továbbá a nagy pecsétes arany gyűrűt az kit Erzsébet leányomtól vettem vala Tetétleni Mihálynak hagyom, ha pedig neki holta történik Erzsébetnek hagyom." Gechey Pál pedig a következőképpen intézkedett 1588-ban: „... egy arany gyürőm veres kövü pecsétes, ki énnékem régi gyűröm volt Kata asszon leányomnak hagyom.''

35 A leány ági örökösök használták is az így birtokukba jutott gyűrűket, erről számos, az aláírótól nyilvánvalóan „idegen" pecsét tanúskodik az okleveleken. Gyakorta azonban a fiági utódokra szálltak a pecsétgyűrűk. Báthori István országbíró — vele halt ki a család ecsedi ága 1605-ben — a szintén az ecsedi ágból származó Báthori István vajda (+1493) pecsétgyűrűjét somlyai Báthori István fiára, Gáborra hagyta azzal, hogy ha Gábor fiági örökösei kihalnak, arra szálljon, aki méltó viselni.

36 További használatukra utal, hogy Kende András és bátyja, apjuk halála után gyűrűjével pecsételtek, és Kende Ádám is használta apjának „K M" monogramos pecsétjét, noha már sajátja is volt.

37 így tehát az sem zárható ki, hogy a gyűrű Kende András halála után valamelyik fiának birtokába került. Legidősebb fia, Márton — 1667-ben Fülpösön lakik feleségével —, az 1670-es években csatlakozott a Habsburg- ellenes mozgalomhoz.

38 1673-ban Erdélyben bujdosott, megfordult a fejedelmi udvarban, és kapcsolatban volt a bujdosók ellen fellépő Bánffy Dénessel szembenálló erdélyi urakkal. 1674-ben „militum capitaneus"-