F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)

EGYHÁZTÖRTÉNET ÉS MŰEMLÉKVÉDELEM - S. Lackovits Emőke: Az útszéli keresztek és szobrok egyháztörténeti jelentősége: a vallásos világnézet hordozói

A gondozók A keresztek, feszületek gondozói az állíttatok és családtagjaik, leszármazottaik vagy valamely kegyes asszony volt, aki virágot ültetett köréjük, azokat gondozta, s a feszülethez is rendszeresen, vagy csak alkalmanként friss virágot hozott. Előfordult, hogy valaki fogadalomból vállalta, vállalja egy kereszt, egy feszület gondozását, például Szentbékkállán vagy egyszerűen csak azért végzi ezt a munkát, mert a feszület saját háza, kertje előtt áll, mint például Zala erdődön (Nyavalád) és Balatonendréden. A kereszteket alkalmanként, kiváltképp jeles alkalmanként meg is tisztították. Mindszentkállán például a falubeli keresztek között olyan is található, amelyet meszeltek. Ezeket búcsú előtt feltétlenül, keresztjáró napok előtt ugyancsak újrameszelték, de megtették ezt akkor is, ha nem találták elég tisztának. Német közösségekben többnyire festették a feszületeket. Barna, zöld, kék és fehér színt használtak. Ezeket a feszületeket búcsú előtt vagy keresztjáró napok előtt évente, esetleg két-három évente megtisztítják és újrafestik még ma is, például Bánd, Városlőd (66. kép), Magyarpolány, Szentjakabfa falvakban. A keresztek, feszületek felekezettől függetlenül, az egész faluközösség előtt tiszteletnek örvendtek. A kutatás helyzete A magyar néprajzi szakirodalom és kutatás a mai napig adós a természeti környezet szakrális terének és szakrális tárgyainak, építményeinek teljes számbavételével, elemzésével, széleskörű közzétételével. Mindössze csak néhány kutató foglalkozott velük. Az ő munkájuk forrásnak is tekinthető, s módszertani útmutatónak. így mindenekelőtt Tüskés Gábor, Réthelyi Jenő, Fekete János, Dobosi László, Bartha Elek és Körmendy József nevét kell kiemelni, ugyanakkor szükséges szólni a jelenleg folyó kutatásokról is, amelyek Lantosné Imre Mária (Pécs), Szalay Ákos (Vác) nevéhez fűződnek. Németországban és Ausztriában a kutatók, feltérképezve egy-egy tartomány valamennyi szabadban álló keresztjét, már az 1970-es években gazdag eredményeket mondhattak magukénak, mutathattak fel. Összehasonlító vizsgálatok eredményeivel tették közzé valamennyit. Külön kutatócsoport alakult ezeknek az emlékeknek feltárására.

35 Európa katolikus részének döntő többségében a keresztállítás élő szokás volt. Különös kivétel ez alól Ausztriának az Alpoktól délre eső része, ahol egyetlen kereszt sem található.

36 A keresztállítás szokását az európai kivándorlók az Újvilágba is magukkal vitték és tovább éltették, sajátos színezetet adva, s a közösségi élet részének tekintve az általuk felállított feszületeket. Pusztuló feszületeink és szobraink látványa intő példa valamennyiünk számára: létezik még egy el nem végzett, nagy munka; teljes számbavételük és megmen-