F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1993/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1993)
TANULMÁNY - Balázsik Tamás: Kegyúri temetkezés Túristvándiban
szerezte meg, aki 1708-ban mint igen rossz állapotban levőt, melyben „többire semmire kellő épületek vágynak, akik vágynak is, nem emberséges ember Commoditássára valók", Zatureczky Istvánnak és feleségének, Túróczy Klárának adta. A 18. században a Perényiek több ízben is zálogosítottak istvándi javaikból, melyek a Reviczkyek, majd pedig a Károlyiak kezére kerültek. Tőlük a birtokokat a jószágok „királyi adományos" örököse, Kende Zsigmond 1835-ben visszavásárolta. 20 A kegyúri jogok, ezzel együtt a temetkezési jog vonatkozásában nagy valószínűséggel mondható, hogy Istvándiban a Szente-Mágócs nemzetség azon ágai bírtak primátussal, amelyek az itteni kúriákat lakták. Közülük, mint utaltunk rá, egyeseket már a 14. század közepe tájától Istvándiról neveztek. A forrásokban gyakran szerepel az 1345. évi birtokosztályban említett Kölesei vagy Istvándi Miklós fiától, Györgytől származó Istvándi, másképpen Kölesei Bornemisza János (+1486) 21 fia, Gáspár presbiter, katolikus pap, akit általában szintén Istvándiról neveztek. Többször említik Istvándiban lévő udvarát, illetve udvarházát 22 , amely nyilván elődeitől szállott rá. Vele halt ki fiúágon a nemzetség ezen vonala 1545-ben vagy valamivel előtte. Tekintélyesre nőtt birtokállománya nagyrészt a Kende családra szállt, miután bizonyították, hogy azok atyafiúi jogon őket illetik. így került istvándi kúriája Kende Máté kezére. 1548-ban ugyan a felét egy malommal együtt 125 forintért elzálogosította Kende Mihálynak, Máté halála után azonban egy 1582-es birtokosztály során 23 ebből „rendelték" Máté fia Tamás (1608—17 között szatmári alispán, havasalföldi, valamint több ízben erdélyi és magyarországi országgyűlési követ 24 ) udvarházát. Tamás, mint említettük, 1596-ban elzálogosított ugyan egy kúriát Perényi Zsófia férjének, Kevendi Székely Györgynek, ennek ellenére továbbra is Istvándiból keltezte leveleit, és a források szerint itt is rezideált. Özvegye és két fia szintén itt lakott. Az 1627-es birtokosztály során fiai közül az idősebbik, Mihály a csekei, az ifjabbik, András az itteni, az atyai kúriát és a hozzá tartozó birtokokat kapta. Az istvándi udvarházhoz — amelyről feljegyzendőnek tartották, hogy üvegablakos, és hogy padokkal, asztalokkal, ágyakkal berendezett — csűrös kert, veteményes, méhes és barom udvar is tartozott. Egy másik forrásból megtudjuk, hogy az udvarház a Túr mellett, a templom közelében állt. 25 Kende András halála után összeírás készült istvándi birtokairól. Eszerint fából épített, zsindelyfedésű kúriájának alsó szintjén átriumot és két kamrát alakítottak ki, a felsőn pedig két fűthető szoba és egy kamra volt. A forrásokból ismert emeletes fa udvarházakkal összevetve nem tartozott a nagyobbak közé. 26 Az udvarházhoz kis lugas, 18 ló számára három istálló, a kúriával szemben zsúpfedeles építmény, egy 25 hordó befogadására alkalmas — ugyancsak fából készült — tároló, végül a Túron egy malom tartozott. 27 Az udvarház felépítésének kora nem ismert. Kérdéses, vajon maga az épület azonos-e az egykor Gáspár pap birtokában lévő kúriával. Mindenesetre az 1566-os, a falu nagy részének elnéptelenedését 28 okozó és nyilván a lakóépületeket, valamint a templomot is megrongáló tatár támadás után legalábbis újjáépítették. Ez érvényes az 1596-os ügyletben szereplő kúriára is. Kende András, aki egyébként I. Rákóczi György erdélyi fejedelem (1630—1648) illetve fia, Zsigmond mezei hadainak volt az egyik kapitánya (ebben a minőségében vett részt az 1644-es hadjáratban 29 ), majd 1658-tól több ízben ellátta Szatmár
