F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

MŰHELY - Simon Zoltán: Ismeretlen erődítés a füzéri őrhegyen

Az 1235 előtti pontos birtokviszonyokról ugyan nem sokat tudunk, de ha feltesszük azt, hogy V. István király 1270-ben ugyanazt a füzéri birtoktestet adományozta Rosd nembeli Endre fia Mihálynak és testvéreinek, melyet nagyapja, II. András vásárolt a Kompolt nembeli „vak" Andronicustól, akkor azt látjuk, hogy az őrhegy ugyanannak a birtokosnak a kezén volt, mint maga Füzér. 1270-ben (és az utána következő századokban is) az őrhegy a határjárás alapján Füzér uradalmának határain belül feküdt.

7 Szomszédos birtokos, mint az őrhegyi erőd működtetője tehát nem jöhet számításba. Sokkal inkább mérlegelendő az az eshetőség, hogy az őrhegyi erősség ostromvárként funkcionált.

8 Tovább erősíti ezt a feltételezést, hogy tudjuk: IV. Béla sereggel ostromolta meg István ifjabb király füzéri várát 1264—65-ben. Kézenfekvőnek tűnne, hogy az őrhegyi erődítést IV. Béla ostromvárával azonosítsuk. Első ellenvetésünket —, tudniillik azt, hogy ha ostromvár, akkor ki ostromolja Füzért a 15. században, amikor semmiféle adat nem szól Füzér ostromáról, mégis működik az őrhegyi objektum — ki lehet védeni azzal, hogy tudott dolog Hunyadi Mátyás időnként háborúskodásba csapó feszült viszonya Perényi Miklóssal és Istvánnal, s nem kizárható, hogy más Perényi-várak mellett a király Füzért is ostromolta, ha írásos adat nem is maradt fenn róla. Komolyabb ellenérvnek tartjuk az ostromvár-elmélettel szemben azt, hogy véleményünk szerint az őrhegyi „vár" nem alkalmas erre a funkcióra. Az őrhegy talán éppen a füzéri vár felől közelíthető meg a legnehezebben, s a saját bőrünkön tapasztalhattuk, hogy ebbe az irányba az őrhegyről még lejutni sem gyerekjáték. Különösen nem lehet az állig felfegyverkezve. Ostromvár építésére alkalmasabbnak látszik a Kopaszka hegy, melyről — azon túl, hogy alacsonyabban, s közelebb is van — sokkal jobban szemmel lehetne tartani a füzéri várat. (Bár a lejutás innen is nehéz.) A magunk részéről máshol keressük a megoldást. E cikk elején céloztunk már az őrhegy ragyogó földrajzi fekvésére. Arra, hogy csúcsáról óriási területeket lehet szemmel tartani. Kiemeltük azt is, hogy éppen arra a területre nyílik kitűnő kilátás, amely a füzéri várból nem látható. Véleményünk szerint az őrhegy nem más, mint őrhegy. Ide telepített állandó vagy időszakos figyelőszolgálattal elkerülhető volt az, hogy ellenséges seregek a hegyek fedezékében úgyszólván a füzéri vár lábáig lopakodjanak. Ezzel oldható fel az a probléma, hogy az igen csekély leletanyag nem egyetlen kor hagyatéka, és az, hogy szilárd épületre utaló nyomot nem találtunk. Az őrhegyi erődítmény léte így is felvet még néhány problémát. Nem dőlt el az a kérdés, hogy vajon funkcionált-e az őrhegyi sánc és árok, mint védőmű a középkorban, vagy egy őskori erődítménynek a középkori használók számára érdektelen és haszontalan romjai voltak csupán? Amennyiben bebizonyosodna, hogy a sánc középkori építmény, vagy legalábbis rendeltetésszerű használatban volt a középkorban, kizárhatjuk-e, hogy az ország területén oly nagy számban található „történelem nélküli" sáncvárak egy része nem más, mint erődített megfigyelési pont? Érdemes volna talán e „történelem nélküli" sáncvárak földrajzi helyzetét összevetni a bizonyosan várként működő várakkal.

9 Ugyancsak megfontolásra méltó, hogy megvizsgáljuk az országszerte gyakori „őrhegy", „őrhely", „Strázsahegy", stb. nevű