F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

MŰHELY - Szentesi Edit: Bekezdések a magyarországi műemlékvédelem előtörténetéből III. Egy másik nagybácsi könyvtára

Bakonyával kezdődik, hanem bizonnyal az 1840-es évekkel, még ha ennek dokumentumai egyelőre jórészt feltáratlanok is. Annak a háttérnek, amelyről Paúr János életkörülményei és könyvtárának jegyzéke alapján alkothatunk képet, valamint a könyvek beszerzése számára szűk határokat szabó anyagi helyzetének bizonnyal volt — negatív — szerepe abban, hogy Paúr Ivánnak végül nem sikerült hivatásos régiségbúvárrá válnia. Ahogy a Fejérvárykönyvtár adta indíttatásnak is — óriási — jelentősége volt abban, hogy Pulszky húsz évesen, s már 1834-ben tagja lett annak az Institutonak, amelynek a nála majd tíz évvel idősebb Paúr húsz évvel utána lesz, élete végéig tudományos pályafutása csúcsaként, büszkén emlegetve e tényt. De ugyanez a «könyvhelyzet» nyilván abban is szerepet játszott, hogy Paúr mindvégig a hagyományosabb, és — az előzményekről nem szólva — már a nála egy generációval idősebbek által Magyarországon is bevetté tett ágait, tehát római kőfaragványok elsősorban epigráfiai megközelítésű publikálását, későbbi műtárgyak heraldikai és epigráfiai szempontú leírását, a forráskiadást, az inventarizálás jellegű terepbejárást és a némi malíciával leletösszeszedegetésnek nevezhető régészkedést művelte, míg az elméleti és metodikai tudatosságú, — a „keresztény műrégészet" értelmében — «modern» művészettörténet és régészet művelése Magyarországon valójában még — hazatelepülésük után is — évtizedekig Henszlmann és Pulszky kiváltsága maradt. JEGYZETEK 1. Minden külön nem hivatkozott életrajzi adatot a három Paúr Iván életrajzból veszek: Bella Lajos: Paúr Iván. Sopron, 1889.; Hampel József. Paúr Iván levelező tag emlékezete — Olvastatott az 1890. febr. 24.én tartott összes ülésen — in: Emlékbeszédek az M.T. Akadémia tagjairól VI. kötet. Budapest, 1891, 127-153.; Szinnyei József. Magyar írók élete és munkái. X. kötet. Budapest, 1905. 571-578. hasáb. Ezek adatai néhány ponton egymásnak is ellentmondanak, ezek tisztázásával, és egyáltalán a Paúr Ivánfilológiával itt nem foglalkozom. Az újabb szakirodalomban Paúrnak inkább csak említései vannak, lásd. pl.: Ernő Marosi: Die Institutionen der ungarischen Archäologie und die selbstständige Organisadon der Denkmalpflege. In: Die ungarische Kunstgeschichte und die Wiener Schule — kiállítási katalógus, szerk.: Marosi Emő. Budapest, 1983. 22—24. Paúr műveinek bibliográfiai adatait sem adom külön, ezeket lásd a Hampel emlékbeszédének függelékeként megjelent „Paúr Iván fontosabb archaeologiai és történeti értekezései" dm alatt (150—153) adott alapbibliográfiában. A Paúr működésére vonatkozó további források: magán és családi irathagyatékának egy jelentós? része a Széchényi család levéltárával a Magyar Országos Levéltárba került: P—623, Vili. kötet 20. csomó 7. szám = fasc. 316. (A további jegyzetekben csak a fasriculus számra hivatkozom) Paúr Iván levelezése és levélfogalmazványai (pl. Széchenyi István levele Paúrhoz arról, hogy elhatározott dolog; Ybl lesz a cenki építész, Széchényi Béla és Paúr levelezése a „czenki kőkori ásatásokról", Széchényi Dénes és Paúr levelezése a somogyvári Kupa-várról és az ott hányódó „érdekes kövekről", egy másik levélben pedig a Zatai-féle sírkőről — ezek a levelek feltétlenül összevetendők lennének Széchényi Dénesnek ugyanezidőtájt ugyanezen tárgyakról Rómor Flórissal folytatott levelezésének az OMvH könyvtárának Rómer-hagyaték csomagjaiban található lapjaival —, a Széchényi Ferenc-féle nurrúzmatikai gyűjteményről stb.) P—623 XXI. kötet. 1. csomó 5. szám - 509. fasc:. Meghívók és értesítések Paúr Iván részére, 70 db (elsősorban Széchényi Béla nagycenki vadászatokra és egyéb rendezvényekre, valamint soproni társasági eseményekre szóló meghívókkal, de köztük különböző Sopron környéki helyeken előkerült római kőfaragványokról készült vázlatrajzokkal is). Varsányi Jánossal élethosszán folytatott levelezéséből 23, 1842—1873 között írt levele maradt fenn. OSZK Kézirattár, Levelestár. Megjegyzendő, hogy Bella Lajos id. műve megírásához még Varsányi Paúrhoz 1844 és 1867 között írt leveleit is használta, amelyek tehát ekkor még Sopronban voltak, és amelyek közül jelenleg csak egy található fel a Liszt Ferenc Múzeum Régészeti Adattárában (56. sz.). Paúr levelezésének egy további kis töredéke az MTA Könyvtárának Kézirattárában maradt fenn. Ms 4866/4—6., levelek Görgey Artúrtól és Fáy Andrástól. További Paúr-iratok és levelezés (mint láttuk) talán a Soproni Liszt Ferenc Múzeum anyagai között