F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)
MŰHELY - Szentesi Edit: Bekezdések a magyarországi műemlékvédelem előtörténetéből III. Egy másik nagybácsi könyvtára
Azután nagy számban, megint csak természetesen, Esterházy-vonatkozású kiadványok és kéziratok, melyek skálája az Adressen-Buch sämtlicherfiirstlich Eszterházyscher Paefectorum, Fiscales und Venvater típusú «nazi telefonkönyvektől az Esterházy-kancellária formuláriumán át az alkalmi beszédekig és versekig terjedt, s melyek között — bár a jegyzék a szerzők keresztnevét nem adja meg —, minden valószínűség szerint olyanok is voltak, melyeket maga írt, például az Öröm Dall Tiszla Péter Ur diszes Neve napja alkalmára (Pozsony, 1828) és az Instruction für ein Revision der Rechnungen (Eisenstadt, 1837) című mű. Feltétlenül figyelemre méltó olyan «esterházycák» jelenléte, amelyek nem munkájához kapcsolódóak vagy szorosan aktuálisak, mint például az 1608 és 1659 közötti országgyűlési artikulusoknak a bécsi és zsitvatoroki békeszerződésekkel együtt kiadott szövege, melyet 1668-ban Pottendorfban nyomtattak; vagy a fertődi kastély oly fontos 1784-ben Pozsonyban megjelent leírása (Esterház [: Beschreibung des hochfürstl. Schloßes :] im Königreiche Ungarn 11 ) és a Joseph Fischer-féle, Bécsben 1812-ben kiadott képtár-katalógus (Catalogue de la Galerie des Tableaux de Son Altesse le Prince Nicolas Eszterhazy dans son Hotel du Laxenburg.), 12 valamint Derer Graphica Exhibito Arcis & Hortis Kismartoniensis cum subnexa Contemplatione aethica Kismarton, 1827) című műve. Számos római klasszikussal találkozunk a szerzők közt; a történetírókat és az irodalmat egyaránt nagyobbrészt latinul olvassa Paúr. így Vergilius-műveket, Ovidiustól a Hősnők leveleit (egy 1760-as nagyszombati kiadásban), Tomiból írt leveleit viszont Homonnay 1827-ben Budán megjelent magyar fordításában, az Átváltozásokat pedig német fordításban. Horatius művek, Cicero, az ifjabb Plinius és mások levelei egy gyűjteményes kiadásban, azután egy Nagyszombatban 1775-ben megjelent 3 kötetes Cicero-válogatás, továbbá Juvenalis szatírái, Terentius komédiái, Salustius és Suetonius művei, Cornelius Nepos császáréletrajzai és Valerius Paeterculus Róma története tartoznak e sorba. Az újabb irodalom köréből viszont mindössze néhány dráma és operalibretto, valamint Handel Messiásának szövegkönyve található könyvtárában, így mára elfeledett szerzők művein kívül Grillparzer két színműve. Különösen feltűnő hát két összkiadás; a 19 kötetes, 1825-ös bécsi Shakespeare, amely mellett még egy korábbi öt kötetes, szintén német válogatás és Meyer szabad német Shakespeare-átköltései is megvoltak a könyvtárban, valamint Schiller műveinek 18 kötetes stuttgart-tübingeni 1822-es összkiadása. A magyar irodalmat viszont csak egy ponyvaregény képviseli egy Szekér nevű szerzőtől: Magyar Robinson vagyis Újvári és Miskei magyar vitézeknek viszontagságai és azoknak e világ különbféle részeiben történt tsodálatos esetei (Pest, 1808). Találkozunk viszont a nyelvújítási viták legfontosabb ortológ-röpiratával, a Mondolattal. Filozófiai művek nincsenek e könyvtárban, így igazi meglepetés Immanuel Kant két nagy kritikájának korai kiadása (Kritik der praktischen Vernunft, Riga, 1788 és Kritik der reinen Vernunft, Frankfurt—Leipzig, 1791). Megvannak viszont Paúr Jánosnak a 18. századi magyarországi topográfiai irodalom legjobb művei (Bél, Bombardius, Korabinszky), valamint a statisztika iskolateremtő műve; Schwartner Márton: Statistik des Königreichs Ungarn-)^ (Pest, 1798), s az újabb hazai utazási irodalmat is képviseli néhány mű, például „Batthyáni (der
