F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

MŰHELY - Szentesi Edit: Bekezdések a magyarországi műemlékvédelem előtörténetéből III. Egy másik nagybácsi könyvtára

Szentesi Edit BEKEZDÉSEK A MAGYARORSZÁGI MŰEMLÉKVÉDELEM ELŐTÖRTÉNETÉBŐL III. EGY MÁSIK NAGYBÁCSI KÖNYVTÁRA Van egy nagybácsi; a nagybácsi, akit a magyar művészettörténetírás története e minőségében is régóta és teljes joggal tart számon. Fejérváry Gábor ő, Pulszky Ferenc anyai nagybátyja, aki Eperjesre költözése után Henszlmann Imrét is — mondhatni — unokaöccsévé fogadta, vagy ahogy Henszlmann később szerényen írta: „ki enge­met is, mint confratert in archaelogicis, kedvelt". Néhány éve kezembe került egy könyvjegyzék, — mint utóbb kiderült — Paúr János, Paúr Iván nagybátyja könyv­táráé. Ez alapján szeretném itt egy másik nagybácsi alakját felvázolni, s így — re­ményeim szerint — némi fényt vetni egy másik unokaöcs régiségbúvárrá válásának körülményeire. Paúr Iván (1806—1888) 1 1852-től publikál rendszeresen szakcikkeket, 1854-ben szombathelyi római feliratos téglákról olvas fel értekezést Bécsben, a császári tudo­mányos akadémia filozófiai-történeti osztályának ülésén, mely nyomtatásban is meg­jelenik, s mely alapján levelezőtagjává választja őt a római Instituto di Corrispondenza Archeologica — a mai római német régészeti intézet elődje; a klasszika archaeologia akkori és mai egyik legjelentősebb intézménye. Személyes ismerősei és levelezőpart­nerei sorába tartozik például Theodor Mommsen, Franz Bock, Johann Gabriel Seidl és Joseph Arneth, vagyis nemzetközileg elismert régiségbúvárrá válik. 1855-ben tu­dományos állás reményében „végleg" Pestre költözik, 2 s ki is nevezik a Magyar Nem­zeti Múzeumhoz díjnoknak; a régiségtárban és a könyvtárban kell felváltva működ­nie. 1858-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választják és átveszi az akadémia érem- és levéltár vezetését. A bár későn indult, de meredeken felívelő tudós-karriert hirtelen egzisztenciális döntés szakítja félbe. Még ugyanebben az év­ben otthagyja ezt az addig álmai netovábbját jelentő pesti állást, hogy elvállalja a Széchényi-család levéltárnokságát, s ettől fogva haláláig Sopronban él. A Széchényi­család iratait rendezi, majd Széchenyi István írásos hagyatékát gondozza, a kiegyezés után pedig Deák-párti politikusként is élénk megyei tevékenységet fejt ki. A régiség­búvárkodást soha nem adja fel teljesen, erről tanúskodik számos ilyen tárgyú írása, «leletmentései» — az ő gyűjteményéből került a soproni múzeuméba például a Cunpald-kehely —, azután Storno Ferenccel együtt tett „régiségtani kirándulásai" 3 és mindvégig legbensőbb barátjához, Varsányi Jánoshoz írott levelei, 4 valamint pél­dául az, hogy egyik megindítója és kiadója volt a Hazai Ohnánytár-nak. 5 Már a kései «palyakezdés» alapján is joggal gondolhatunk arra, hogy ifjúságának körülményei nem predesztinálták őt régiségbúvárrá, annál inkább a herceg Esterházy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom