F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

MŰHELY - Sonkoly Károly:A megyefai Jeszenszky-kastély. Egy félbemaradt helyreállítás apropóján

Sonkoly Károly A MEGYEFAI JESZENKSZY-KASTÉLY Egy félbemaradt helyreállítás apropóján A Baranya megyei Bükkösd „Grassalkovich-stílusú" Petrovszky-kastélyát sokan ismerik, ezzel szemben az innen puskalövésnyire, a vasút túloldalán fekvő Megyefa

1 fölé emelkedő domb nyugati lejtőjén a park fái között rejtőző Jeszenszky-kastélyról még a szakmabeliek többsége sem hallott. A viszonylag kis alapterületű, földszintes épületet talán helyesebb lenne udvarháznak nevezni, bár emeletes saroktornya szerény méretei ellenére is „kastélyszerű" jelleget kölcsönöz neki (21. kép). Első ottjártunkkor, az elvadult parkban álló, kívül-belül a durva átalakítások nyomait viselő épület, a málló, szürke vakolatú falak — a még itt működő cipőüzem ellenére is — a gazdátlanság benyomását keltették. Bár már a Genthon-féle jegyzékben is szerepel, csak 1985-ben kapott műemléki védelmet (Mj). A jellegétől idegen funkció következtében egyre romló állagú épületet a további pusztulástól mentette meg 1990ben a tulajdonosváltás. A vásárló, egy pécsi Kft. kastélyszállóvá kívánta átalakíttatni, parkját is rendbehozva. Az új tulajdonos számára fontos volt a beruházás mielőbbi befejezése, ezért megrendelésére még 1990—1991 telén elvégeztük a szükséges műemléki falkutatást.

2 A helyszíni feltárások, a levéltári-, szakirodalmi búvárkodások eredményei, valamint adatközlőink segítsége révén rekonstruálni tudtuk a 200 éves udvarház építéstörténetét. Több forrás is megerősíti, hogy a kastélyt 1788-ban építtette Jeszenszky Antal, Megyefa földesura, egy középbirtokos baranyai család kisebbik fia. A község területén a középkori, írott források 3 falut is említenek, amelyek a hódoltság idején elpusztultak, hasonlóan a Bükkösdi völgy középső részének többi településéhez. A vidéket a 17. század végére a „saltus" visszahódította az „ager"től. Lakatlan terület lévén, az összeírásokban is csak ritkán említik az itt volt falvakat, pusztaként. A munkáskezeket nélkülöző birtok nem sokat jövedelmezhetett, így sokáig a kamara kezén maradt. Csak 1738-ban szerezte meg — királyi adományként, de megfelelő váltság ellenében — megyefai Horváth Dániel, Baranya vármegye alispánja, aki a század közepén telepítette be magyar, német és horvát parasztokkal a mai falvakat. Mivel fiúörökös nélkül halt meg, jószágai — leányai kezével — a Petrovszky és Jeszenszky családoknak jutottak.

3 Kisjeszeni Jeszenszky János kapitány, egy felvidéki, Túróc megyei nemesi família sarja volt a család baranyai ágának őse, amely fiai, Emánuel és Antal (1756—1812) révén kétfelé, a bükkösdi idősebb és a megyefai fiatalabb ágakra bomlott.

4 A jogot végzett Antal különféle vármegyei tisztségeket viselt, de álmát, az alispáni rangot soha nem sikerült elérnie. Egy kortárs plébános feljegyzései szerint erőszakos ember volt, aki parasztjait „úgy sanyargatta...mint Fáraó a zsidókat". Minden eszközzel birtoka jövedelmezőségének fokozá-