F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

MŰHELY - Simon Zoltán: Ismeretlen erődítés a füzéri őrhegyen

A másik vizsgált terület az árok és a sánc északnyugati szakasza. Itt 7 m hosszan nyitottunk 1 m széles kutatóárkot, ahol szintén sekély mélységet értünk el. Megállapíthattuk, hogy a sáncot az árokból kitermelt kövekből rakták, szárazon, azonban igen szilárdan. Faszerkezetnek illetve falnak a vizsgált szakaszon nem találtuk nyomát. Leletanyag a területről nem került elő. Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a füzéri őrhegy tetején valóban található sáncerődítés, melyet a szakirodalom nem ismer.

5 Építésének korát kézenfekvő lenne az Árpád-korba helyezni, erre utalna a középkori földvárakéhoz hasonló kis mérete is. Megfontolásra int azonban bennünket az előkerült újkőkori kerámia, s a meglepően nagy tengerszint feletti magasság. Ugyancsak figyelmeztető jel, hogy legújabban egy hasonlóan kicsiny méretű, bizonyosan újkőkori erődítmény alaprajzát és leírását közli Nováki Gyula és Sándorfi György a Borsod megyei Ernődről.

6 Nem zárhatjuk ki tehát a sáncerődítés újkőkori eredetét, bár ennek bizonyítását csak nagyobb számú őskori leletanyagból, vagy a sáncból előkerülő leletanyagtól várhatjuk. Bizonyos azonban az, hogy az erődítményt használták a középkorban is. (Úgy gondoljuk, az a kérdés, hogy egy várat milyen korban építettek, lényegében technikatörténeti probléma. A lényeget ott látjuk, hogy egy vár mettől meddig funkcionál várként. Ha egy őskori várat a középkorban is használtak, akkor két eshetőség áll fenn: amennyiben egy erődítmény eredeti formájában megfelel az erődítmény középkori értelemben vett funkciójának, akkor azt változatlan formájában hagyhatják a használat mellett; amennyiben nem, akkor átalakítják az új funkció értelmében. Eszerint valójában nem sok különbséget látunk abban, hogy egy adott korban új vár épüle, vagy egy régi vár lép ismét funkcióba. Ezt természetesen igaznak érezzük a középkor különböző századaiból származó erődítmények esetében is.) A fő probléma tehát az, vajon ki és miért használhatta erődítményként a középkorban a füzéri őrhegyet? Sarkalatos kérdés az őrhegyi „vár" viszonya a füzéri kővárhoz, melyről köztudomású, hogy az ország egyik legkorábbi, mindenképpen 1235 előtt épült kővára. Mielőtt a leletanyagot megismertük volna, lehetségesnek tartottuk, hogy az őrhegyi erődítmény esetleg korábban használatban volt, mint a ma ismert kővár, s azt sem tartottuk kizártnak, hogy az első, a füzéri várról szóló adatok valójában erre az obejktumra vonatkoznak. A kerámiaanyag koráról többekkel folytatott konzultációk azonban oda vezettek, hogy a leletanyag korhatározása (természetesen figyelembe véve a kerámián alapuló korhatározás korlátait) kizárja ezt a lehetőséget. De még egy logikai érv is szól ellene. Jelesen az, hogy az erődítés működik a 15. században is, tehát bizonyosan párhuzamosan a kővárral. Hacsak nem tételezzük fel azt, hogy az őrhegyi objektum független a füzéri vár mindenkori birtokosának személyétől, — magyarán nem a füzéri vár urai használták — akkor azt mondhatjuk, hogy a két erődítés párhuzamosan létezett, az egyiknek olyan funkciót kellett ellátnia, melyre a másik nem volt képes. Ebben az értelemben a párhuzamos létet korábban - tehát a 13—14. század fordulóján - is feltételezhetjük. Mielőtt azonban körüljárnánk e párhuzamos lét feltételeit, vizsgáljuk meg, hogy valóban kizárható-e, hogy az őrhegyi erődítést más birtokos, esetleg éppen a füzéri vár ellenében használhatta-e.