F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

TANULMÁNY - Szekér György: Demetrius lapicida. Egy pécsi kőfaragó mester az 1500 körüli időkből

diósgyőri, Mária királynéra vonatkozó kövön 1526-ból;

29 Johannes Hertzog budai kiadó jelén 1500-ból;

30 vagy a prágai Národní Galerie 1510-es évszámot viselő, „Litomerici mester" oltárán

31 és lengyelországi példaként: Szent Szabina 1510-es ereklyetartóján.

32 A pécsi székesegyház főszentélyében, magasan a középső, nagyméretű késő gótikus ablak felett egykor létezett festett felirat helyes feloldása tehát: ;i/5/055 /LABORE / MAGISTRI j DEMETRI J LAPICIDE azaz „1505 Demeter kőfaragó mester munkája". Demeter kőfaragó egy kis kényszerű „időutazás" után visszahozható a 14. század elejéről, közepéről igazi korába, az 1500 köré eső két-három évtizedbe. A pécsi székesegyház főszentélyének késő gótikus csillagháló boltozatát tehát a Demeter kőfaragó mester vezetése alatt dolgozó műhely építette, a boltozat már 1500-ban, de legkésőbb 1505-ben készen állt. A boltozat 1882. évi bontása során kilenc féle kőfaragójegyet figyeltek meg,

33 így Demeter vezetésével, Demeterrel együtt legalább kilenc kőfaragó dolgozott a székesegyház munkáin. Ez a — Zsigmond püspök idején — Demeter kőfaragó mester által vezetett késő gótikus építkezés az egész székesegyházat érintette, ekkor készültek a magas, késő gótikus ablakok, a főszentélyen kettő, a mellékszentélyeken egy-egy, a déli homlokzaton kettő, a nyugati homlokzaton három. A nagyméretű ablakok a Koller által közölt rajzokon látszanak, sajnos a mérműformák elnagyoltak.

34 A hosszház főhajójának az építkezéssel kapcsolatos kérdéseihez egy, a pécsi Janus Pannonius Múzeum pinceraktárában tárolt, meglepően jó állapotú boltozati csomópont (9. rajz) indít el egy újabb gondolatmenetet. A csomóponton mérhető bordaprofil szinte megegyezik a domonkos kolostor főhajóboltozatának bordaprofiijával, de annál egy kicsit szélesebb, és a profil bordatő melletti hornya élszedéssel kapcsolódik a bordatőhöz. Mérési tapasztalataim összevágnak a középkori forrásokban megtalálható bordaprofil-szerkesztési módszerekkel. Eszerint a falvastagságra, mint alapméretre szerkesztett kvadratúra alapján határozzák meg a bordaprofil méretét, s ez a legtöbb esetben hatoda (ritkán negyede) a falvastagságnak. Ez az elméleti falvastagság azután például Lorenz Lacher „szentély"-szerkesztésében a belső térszélesség tizede, vagyis aritmetikai összefüggés van. Tehát a legtöbb esetben már a borda szélessége meghatározza a belső szélességet és falvastagságot. A pécsi domonkos templom főhajójánál is beigazolódik ez, az átlag 15,7 cm széles borda 94 cm körüli falvastagságot és a 9,40 m térszélességet (mely megnyugtató pontossággal annyi) jelent. Az említett raktári csomópont 17,7 cm-es szélessége így 106 cm körüli falvastagságot és 10,6 m térszélességet ad, ami jó közelítéssel megegyezik a székesegyház hosszház-szentély főhajójával. A profil, melynek szélességét az a térszélesség határozza meg, ahová a boltozat kerül, a csomópont származási helyének meghatározásakor a székesegyház felé irányítja a figyelmet. Erre utal az emelkedő bordák által bezárt 60°-os rajzolat!