F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

TANULMÁNY - Hoppe László: A református templom tornya Szokolyán. Építészeti elemzés

csak a templombelsőben folytatandó ásatással lehetne többet megtudni, ez azonban belátható időn belül nem lehetséges, mivel a hajó belső tatarozása már korábban elkészült. Mindössze a templomkertben folytatott régészeti ásatás fogta meg az északi gótikus bővítmény alapozását. A kutatást és a helyreállítást tehát csupán a toronyra lehetett korlátozni. A falkutatás megállapította, hogy a torony falainak jelentős része középkori, csak a (középkori) harmadik emeleti ablaksor fölött, egy rövid szakaszon van új felfalazás. Ez az eredetivel megegyező alaprajzi mérettel, majd feljebb a külső falsík visszaugratásával, vékonyabb falvastagsággal készült. A torony falazata tisztán elválik a hajóétól, terméskőből épült, de a középkorban egyébként szokásos módon a sarkok armirozásánál és a nyílások körül faragott követ is alkalmaztak. A falazatot néhány helyen téglával egészítették ki. A múlt századi építkezés során túlnyomórészt a lebontott gótikus templom kőanyagát használták fel. A kutatás eredményei összességükben lehetővé tették a torony korábbi állapotának elég megbízható rekonstrukcióját, meghatározták a magasságát, ezen kívül kimutatták a nyílások helyét és számos részletét. Ezek figyelembevételével a torony gótikus kori állapotának több jellemző vonását elméletileg helyre lehetett állítani. A földszinten megtalálták a torony bejárati ajtajának küszöbét és az ajtófülke indítását. A bejárat helye a jelenlegivel megegyezett, de annál keskenyebb volt és mélyebb szinten helyezkedett el. Magasságát és fölső lezárását az újabb kapu megsemmisítette. A torony tengelyétől jobbra (dél felé) kb. 75 cm tengelytávolsággal helyezkedett el a toronyból a hajóba vezető, később befalazott ajtó. Itt szintén a küszöb és a fülke került elő vállmagasságig, de az áthidalás már nem. A hossztengely eltérése mellett figyelemre méltó, hogy ez az ajtó a külsőnél jóval szélesebb volt. A hossztengely eltérése valószínűleg összefügg a múlt századi rajzon látható északi bővítményekkel; a hajóba nyíló ajtó talán a hajó eredeti hossztengelyéhez, a toronyé pedig az észak felé megszélesített tömeghez igazodott. A hajóba vezető kapunál keskenyebb főbejárat talán azt jelzi, hogy a torony építésekor már nem a nyugati, hanem egy esetleges déli ajtó szolgált főbejáratként. A jelenleg létező bejárat már a torony hossztengelyében van, kialakítása másodlagos. Ez a kapu csúcsíves, kerete egyszerű kő hasáb, rajta sem élszedés, sem más tagozat nincs. Valószínű, hogy a kapu a mai hajó építésével egykorú, a csúcsíves formát a lebontott régi templom és a torony gótikus stílusára való utalásként alkalmazták, de a gótika alaposabb ismerete nélkül. A toronyaljat dongaboltozat fedi, amely egyidős a torony falával. A kutatás megtalálta a fölsőbb szinteken lévő eredeti ablakok nagy részét, továbbá a padláson a középkori hajó tetőzetének lenyomatát és a torony főpárkányának egy darabját, amely egyértelműen meghatározza a torony középkori magasságát. Előkerült az első emeleten két ablak alsó része, a második emeleten a karzat bejárata, amely némileg átfaragva - ma is funkcionál, a következő szinten pedig két nagyobb és az északi oldalon egy kis ablak. A nyugati és déli ablakok könyöklője valamint szárkövei megmaradtak, csupán a lezárás középső részét vitte el a későbbi ablak építése. Annyit meg lehetett állapítani az ablakok fölötti teherhárító ívek indításából, hogy a lezárás gótikus épületnél szokatlan módon - félköríves. Az ablakok szerkezete a következő volt: rézsűs könyöklő, a teljes falvastagságot átfogó, középen mérműprofillal megfaragott szárkövek, fölötte falazott szerkezetű teherhárító ív, amelybe eredetileg egyetlen