F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)
MŰHELY - F. Mentényi Klára: A kőszegi jezsuita majd bencés rendház kutatása
aminek következtében az egyház épületei is jelentős kárt szenvedtek. 20 Ebben az évben, március 20-án a jezsuiták néhai Kaczor István örököseitől 1300 forintért megvásárolták a mögöttük fekvő telket a rajta álló kőházzal együtt. 21 1710 szeptemberében Béri Balogh Ádám csapatai újból felgyújtották a várost. Nem tudni, létezett-e már ekkor a gimnázium, vagy még nem. Mindenesetre 1710-ből ismerünk egy adatot, miszerint a jezsuiták segélyt kérnek a magisztrátustól: „...föl épülvén egyedül rostál a födele föl csinalasa, melhez Méltóságos Palatínus Urunk eö Gratiajabul a fa egészben megh lévén, csak az Acs fizetése volna hatra..." 22 . Az a kőműves mester, „Magister Murariorum Christianus Fornleitner," 23 akinek egy későbbi, 1757. évi feljegyzés 24 az iskola felépítését tulajdonítja, 1710-ben már meghalt. 1720. augusztus 11-én ismét tűz pusztított a belvárosban. A jezsuita rend most már csak komoly anyagi segítséggel volt képes épületeit újból használhatóvá tenni. A rendház 1723-ban, a gimnázium 1726-ban nyitotta meg kapuit (22. kép). 25 Minden bizonnyal ehhez a felújításhoz köthető a székház északi bővítése. A falcsatlakozásoknál megfigyelhető erőteljes égésnyomok mellett figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy az 1746. évi városképen (21. kép) 26 az épület már megnagyobbított formában szerepel. Ebből az időből származik az utcával párhuzamos szárny északi homlokzati architektúrája, amely a kutatás során az 1907-es újabb told ás csatlakozásánál került elő. A korábbi hagyományoknak megfelelően a szürkés, dörzsölt vakolat mellett itt is simított fehér meszelés emelte ki az ún. füles ablakkereteket, illetve párkányokat. Ezek, valamint a lépcsőzetesen kialakított, szintén fehérre festett sarokarmírozás feltehetően a teljes külső képet meghatározták. Itt kell megemlíteni, hogy a 18. század elején az emeleteken a belső nagy folyosó tengelyében nyugaton és keleten egyaránt kétosztatú kőkeretes ablakok kerültek a homlokzatra. 27 Másodlagosságukat a falszövet eltérése, illetve egy ponton a korábbi nyíláshoz tartozó parapet jelenléte igazolta. A kutatás alkalmával a refektórium északi falán nagyméretű kőkeretes ablakokat találtunk, amelyek a folyosóra nyíltak. A feltűnő szabálytalanságok arra engednek következtetni, hogy eredetileg máshová készült kőkeret-darabok másodlagos felhasználásával van dolgunk. Könyöklőjüket például téglából alakították ki. Könnyen elképzelhető, hogy a 18. század eleji munkálatok során a korábban az északi falban lévő külső ablakok feleslegessé váltak, kiszedték őket, és belőlük hozták létre a refektórium új ablaksorát. Sajnos magát az ebédlőt - egyébként az egész felújításra jellemző, alaposságot és igényességet nélkülöző szemléletből eredő túlzott sietség miatt - nem tudtuk részletesen megvizsgálni. így kérdéses maradt az is, hogy a feltehetően első periódusú nagy falfülkékben eredetileg milyen nyílások voltak, illetve, hogy a különleges formájú boltozat mikori, és milyen viszonyban van az oldalfalakkal. Az épület főbejárata - érdekes módon - ekkor még nem a folyosó tengelyében, hanem attól délre nyílt. Gazdagon faragott díszítését ma már csupán a fennmaradt ábrázolásokból ismerjük (23. kép). Mivel az újabb időkben a vakolatokat jórészt kicserélték, az esetleges falfestésekre irányuló kutatás 28 szinte semmi eredményt nem hozott. A refektóriumról nem szólva, hiszenazt egyáltalán nem tudtuk megnézni, egyetlen ponton, a későbbi patikahelyiségben sikerült mintegy két tenyérnyi barokk falfestés maradványaira bukkannunk. Ennek alapján, beszámítva a korai rétegek pusztulását, feltételezzük, hogy a 18. század első harmadában bizonyos helyiségeket mégis kifestettek.
