F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)
MŰHELY - Sedlmayr János: Késő gótikus zárt erkély a győri Püspökvárban
építtette a Püspökvár északi oldalán, akkor annak legkésőbb 1486-ig szintén el kellett készülnie, hiszen ez volt győri működésének utolsó éve. (Innen az egri székbe került és ott halt meg 1491-ben. Tumbájának megmaradt részét az egri vár alsó kaszárnya helyiségében rendezett kőkiállításon belül állítottuk fel, amelyen eredetileg nagy ércdombormű feküdt.) A győri zárt erkély a lakótorony nyugati oldalához csatlakozó szárny homlokzati síkjából észak felé nő ki. Eredetileg szinte gólyalábnak tűnő két szélső és egy közbülső falazott pilléren állt, amelyeket szegmensívű téglaboltövek íveltek át. A jelenlegi kert szintjét a Ferrabosco-féle új olasz bástya építésekor mintegy négy méterrel feltöltötték, így e „lábak" csak a lakótoronyba vezető ún. „menekülő" folyosóból láthatók. Bemutatásukra ma még nem volt lehetőség. Erre ugyan tervvázlatot készítettem, megvalósítása azonban egyelőre nem reális. Ráadásul az íveket egy hozzáépített dőlt síkú téglatámfal is takarja, amelyből az építmény megroskadásától félve csupán 1 m-t bontottunk le. A zárt erkély belső tere a Püspökvár nyugati szárnyának I. emeleti szintjéhez kapcsolódik, amelyben ma a püspöki konyha és a mosókonyha található. Az erkély mögötti ebédlő tere 8,5 m széles és kb. 9 m mély lehetett, és feltehetően mestergerendával erősített díszes fafödémmel volt fedve (e tér részletes kutatására nem kerülhetett sor, ez is a jövő egyik feladata marad). A homlokzat síkjából kinövő erkély kettéosztott terét itt is két hálóboltozatos mező, illetve az ebédlő felől téglából épített hevederívek hidalták át. Bizonytalan, hogy az erkélyen belüli osztófal tömör volt-e, avagy kisebb nyílással áttörték-e? Oldalirányban a nyugati fal tömör volt, míg a keleti irányban egy kisebb osztatlan ablak nyílt, a többi ablakhoz hasonlóan igen gazdag profilozással. Az erkély egykori ablakrendszerét hitelesen visszaállítottuk (17. kép): a két szélső és a közbülső pilléren kívül az egész homlokzati felület kétszer két keresztosztós ablakkal megnyitott. A nyílások profilozásában (18. kép) következetes alárendeltségi viszony van: a vékony ablakosztók nem teherhordók G,tercier-pronT'),a párosan jelentkező keresztosztós ablakokatelválasztó kőpillér már sokkal erőteljesebb, és valóban tartja a kb. 3,50m hosszú szemöldökgerendát (sekunder-tagozat). A leggazdagabb profilozást természetesen az ablakcsoport két oldalán és felül találjuk, amely tartó szerepének megfelelően erőteljes Cprimér-tagozat" ). Az ablakcsoport felett - ma levésve - kiálló szemöldökpárkány, rajta mintegy 1,2 m magas térdfal épült. A második, levésett párkány egyben az épületrész lezáró párkánya is, és magasságából ítélve nem lehetett túlságosan gazdag, illetve erőteljesen kiálló. Az erkély ablaksorát a későbbi átépítések részben tönkretették, megmaradt részletei azonban a falazatból feltárhatók voltak. Kár, hogy a barokk II. emelet megépítésekor az ablaksor nem maradhatott meg változatlanul, helyette ugyanis három kisebb ablakot nyitottak. A középső barokk ablak így a fő tartópillér hel yére esett, ami szükségszerűen hozzájárult az in situ részletek roskadásához is. A II. emeleti püspöki nagyterem (nagy ebédlő) nagyobb súlytöbbletet is jelentett, miáltal a feltárás idején-és már annak előtte-komoly süllyedések jelentkeztek középütt. Az ablaksor visszaállítása (19. kép) csak több lépcsőben elvégzett statikai biztosítással volt lehetséges. 3 A kutatási üregekés barokk ablaknyílások befalazása után optimális méretű vasbeton pillér került az ablaksor tengelyébe, vagyis a két kapcsolt ablak közé. Ez hordja a homlokzati falra jutó terhek közel kétharmadát. Hasonlóan nehéz volt a vasbeton pillérre és az oldalfalakra támaszkodó nyíláskiváltást
