F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)
MŰHELY - Lukács Zsuzsa: Előzetes beszámoló a lengyeltóti római katolikus templom 1991. évi kutatásáról
Ezek a feljegyzések a kutatás során több esetben a feltárások kiindulópontjául szolgáltak. A templom építéstörténete a történeti adatok és a helyszíni kutatás eredményei alapján az alábbiak szerint rekonstruálható: Első román kori periódus A templom feltehetően a 12. század második felében épült. Erre a Lengyeltótitól 5 km-re lévóbuzsáki Fehér kápolna fűrészfogas főpárkánymotívuma és lizénás tagolása alapján gondolhatunk; a Fehér kápolnát 1184-88-ban oklevélben már említik. 6 Feltételezzük, hogy azonos építőműhely alkotása a két templom. Az építkezés egy centrális terv szerint indult meg. A hajót négyzetes térrel építették (kb. 9x9 m), ehhez csatlakozott kelet felől a három boltozott szentély; a templom két részét diadalív választotta el egymástól. A téglából épített templom részleteiben rendkívül igényes kiképzést nyert. A szentélyeket (1. kép) farkasfog - fűrészfog variációjú főpárkány zárta le. Alatta a főszentélyt lizénák tagolták, melyek a főpárkány alatt egyes és kettős - középen konzolokra támaszkodó - félkörívekkel kapcsolódtak egymáshoz; egyes ívek azokban a faltükrökben voltak, melyekbe ablakok kerültek, a keleti és a déli oldalon. A lizénák ívesen fordultak vizszintesbe a lábazat magasságában (az erős kifagyás ellenére az északkeleti oldalon egy ponton ezt megtaláltuk). A főszentély félköríves záródású, rézselt keleti ablakában (2. kép) a belső síkban került elő az egyetlen kőfaragvány: fűrészfog motívummal díszített keretezés a záradékban. A déli ablak - mely feltehetően hasonló volt a keletihez - elpusztult, csupán keleti kávájának néhány centiméterét tudtuk megfigyelni. A mellékszentélyek főpárkánya hasonló volt a főszentély éhez. Ezeknél a lizénásíves díszítés már elmaradt, csupán a külső „sarkokat" keretezte - ma lefaragott - lizéna, északon és délen. Mindkettőnek félköríves záradékú, rézselt ablaka volt. A szentélyek feletti oromfalon a következőket figyeltük meg: a fószentélynél az oromfal a mellékszentélyek feletti falsíkból kiugrott;ez vagy háromhajós épületre, vagy annak imitációjára kell, hogy utaljon. A mellékszentélyek feletti, későbbi köpenyezést statikai okok miatt megbontani nem mertük. A templom hajójának sarkait nyugaton szintén lizénák hangsúlyozták. A főpárkány - mely hasonló a szentélyekéhez - a fő- és mellékszentélyek párkánya közötti magasságban maradt meg a déli hajófal keleti szakaszán (az első periódus hajófala ennél jóval magasabbra futott, csaknem a mai falkoronáig). A főpárkány a nyugati homlokzatra is átfordult, annak déli oldalán egy szakasza ugyancsak előkerült. A déli homlokzat ablakai elpusztultak. A nyugati homlokzat északi szakaszán viszont megmaradt egy részben megbontott, befalazott ikerablak. A patkóíves főszentélyben - melynek járószintje ekkor 51 cm-el magasabb volt a hajóénál - a középkorban falazott oltár állt, melynek alapozását megtaláltuk. A déli oldalon - a mai ablaktól nyugatra - volt a pasztofórium, melyből - a fal későbbi megvésése miatt - csak a belső sík meszelt vakolata maradt meg részben; pontos formáját nem ismerjük.
