F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)

TANULMÁNY - Hoppe László: A református templom tornya Szokolyán. Építészeti elemzés

kőlemezből kifaragott, csak a profil vastagságában maradó mérművet illesztettek. Megmaradt a déli ablak faragott kő könyöklője és mérműprofillal ellátott szárkövei vállmagasságig, fölöttük pedig a teherhárító ív indítása. A falon található sok rétegű meszelés a teherhárító ív alsó felületére is befordult, sejthető tehát, hogy ebben az ablakban mérmű sohasem volt. A nyugati ablak könyöklője hiányzott, talán már eredetileg is falazva készült. Szárkövei és a teherhárító ív indítása épségben maradt, a befalazásból pedig egy mérmű több töredéke jött elő. Itt a meszelések nem fordulnak be a teherhárító ívre, a megtalált mérműdarabok tehát eredetileg az itteni ablakban voltak. A szárköveken megfaragott csatlakozás egyértelműen kijelölte a hiányzó rézsűs könyöklő helyét és hajlásszögét. A két ablak megtalált részletei kétségtelenné teszik, hogy eredetileg egyforma ablakokat akartak építeni, úgy látszik azonban, hogy a déli ablakból hiányzó mérművet el sem helyezték. A nyugati ablakból származó mérmű kőanyaga olyan rossz minőségű, hogy elképzelhető: a délibe szánt darab még a beépítés előtt összetört. Az in situ maradványok és a mérmű töredékeinek segítségével az ablakokat csaknem teljes biztonsággal rekonstruálni lehetett. A mérműdarabok egymáshoz illesztésével egy olyan félköríves lezárású ablakot lehetett összeállítani, amely a falazatban levő teherhárító ív alá éppenbefér. Az összeállított mérmű és a teherhárító ív sugara majdnem megegyezik, a különbség éppen csak egy habarcshézagnyi. A mérmű profilja a szokásos, de üvegfalccal van kiképezve, noha - a falcba beforduló meszelésrétegek alapján - valószínűleg sohasem volt benne üveg. Ez nem meglepő, hiszen a torony legfölső szintjén az üvegezés egyébként is felesleges lett volna. A mérmű formája gótikus épületnél merőben szokatlannak bizonyult: két félkörös ív alkotja, mintha félköríves ikerbalak lenne, közöttük egy függőleges szakasszal, mely az ív vállmagasságánál lejjebb lógott. A függőleges, egyenes rész alján egy kis, 2-3 mm-es kiemelkedést lehetett találni, amely a mérműprofilból „kilógott". Itt tehát valamilyen elpusztult díszítés volt, amelyet külön faragtak meg. Mivel a déli ablak könyöklőjén nem volt csatlakozási hely az ablak függőleges középosztója számára, úgy látszik, hogy ilyen nem is létezet, és az ikerablakhoz hasonló mérmű középen egy függőkonzolban végződött. E függókonzol alakjáról semmilyen adat nem maradt fenn, és olyan analógiák sincsenek, amelyek alapján rekonstruálni lehetne. Csupán távoli összefüggés, hogy néhány árkádszerkezet, pl. a visegrádi Anjou-kori és az oroszlános falikút csúcsívei között is ilyen függőkonzolok készültek.

5 A mérmű vonalrajza és a függőkonzol azt a benyomást kelti, mintha egy reneszánsz formában elképzelt ablakot gótikus eszközökkel valósítottak volna meg. Ez a tény arra utal, hogy a torony építésének idejét a gótika utolsó szakaszában kell keresnünk, a 15. század legvégén vagy még inkább a 16. század elején. Ezt a datálást a torony általános összbenyomása is támogatja, a méretezési rendszer elemzésének eredményei pedig megerősítik. Az ablak maradványai elég támpontot adtak ahhoz, hogy el lehessen készíteni az elvi rekonstrukciót. A vizsgálat sajátos eredménnyel zárult, ugyanis - az összképhez hasonlóan - itt is együttesen mutatkoztak gótikus és reneszánsz jellegű megoldások. A szerkesztés alapja a falvastagság, az ebbe rajzolt kvadratúra tűzi ki az ablak szélességét, amely itt sajátos módon az üvegfalc belső élét jelenti. Ezután a kvadratúranégyzetet 3-3 osztással 9 kis négyzetre bontották, és a részméreteket egy-egy ilyen kis négyzetbe rajzolható kvadratúrával határozták meg. így a mérmű profilja egy ilyen kis négyzetbe