F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1992/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1992)
TÁJÉKOZTATÓ - A magyarországi műemlékvédelem átalakuló intézményrendszeréről (Fejérdy Tamás)
- új feladatkörök is legyenek ellátva, ezek között is első helyen a kiemelkedő értékű vagy különösen veszélyeztetett műemlékek állami gondnokolásának egészen pontosan majd a működés során meghatározható feladata, az építtetői feladatok újszerű ellátása, a technikai háttér és természettudományos megalapozottság fokozása; - a valóban „piacosítható" tevékenységi körök saját lábra állítása, mégpedig úgy, hogy a felhalmozott szaktudás, az elvárható megvalósítási minőség ne szenvedjen csorbát; - a létrehozandó új szervezeti egységek közötti együttműködésben éppúgy, mint a „külső", „partnerekkel" való kapcsolattartásban jogilag szabályozott viszonyok legyenek. A hatósági munka ellátásában vegyenek részt a műemlékekhez, helyszínekhez közel élő és dolgozó munkatársak - a jobb informáltság és a közvetlenebb beavatkozási lehetőség érdekében. A fel soroltakon túl természetesen még további szempontok is szerepeltek a szervezetátalakítás megvalósításakor. Mindez nemcsak az intézményre hat ki, hanem elsősorban a műemlékvédelem egész tevékenységi körére. Nagyon lényeges kérdés e tevékenység finanszírozási rendszerének kialakítása is. Erről a készülő műemléki törvény fejezete(i) fognak majd intézkedni, azt a megközelítést azonban (amely egyébként az átalakuló hazai gazdaság egészére nagyjából igaz kellene legyen), hogy külön kell választani a feladat-finanszírozást az intézmény finanszírozástól, már a fenti szervezetalakítási elvek is követik, illetve lehetővé teszik. A szervezetátalakítás folyamata tehát többéves előkészítés és koncepcionális átgondoltság alapján indult meg. Ami miatt ez talán nem mindenki számára tűnik ilyen egyértelműnek, annak oka egyrészt abban keresendő, hogy logikailag valóban meg kellett volna előznie a műemléki törvény megalkotásának a szervezeti lépéseket; másrészt a rendelkezésre álló anyagi, személyi feltételek nem tették, s teszik lehetővé az egyidejű és teljes határozott karakterű „végleges" intézkedéseket. Nyilvánvaló, hogy a lépcsőzetes megvalósításnak is lehetnek előnyei, de a szervezeti intézkedések elhúzódása óhatatlanul bizonytalanságot kelt az érintettekben - intézményen belül és kívül egyaránt. Az a tény pedig, hogy a műemlékvédelmi törvény még mindig csak készülőben van, ugyanakkor más jogszabályok életbelépése miatt már meg kellett volna lépni szervezeti lépéseket is, választ ad a fent említett logikátlanságra. Melyek is ezek a jogszabályok? Első helyen kell említeni az ún. Hatásköri törvényt (1990. évi XX. tv.). Ez a törvény - az 1964. évi III., az Építési törvényt módosító cikkelyeiben nagyon fontos megállapításokat tesz. Döntő minőségi különbséget jelent a megelőző szabályozáshoz képest az, hogy a műemléki hatóság az egyedileg védett (M, MJ, VK fokozattal) műemlékek esetében ellátja az építési hatósági feladatokat. Teszi ezt egy, közvetlenül a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter alá rendelt, országos hatáskörű hatóság útján. A Hatásköri törvény végrehajtására megjelent 25/1992. (1.28.) Korm. rendelet intézkedik ezen országos hatáskörű intézménynek - az Országos Műemléki Felügyelőség jogutódjaként való - létrehozásáról. Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMvH) és a hozzátartozó intézmények feladatkörét, működésük keret-szabályait az erre a kormányrendeletre alapozott két további miniszteri rendelet pontosítja 6/1992. (in.21.) és az 7/1992. (III. 21.) KTM sz. rendeletek.
