N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

MŰHELY - Valter Ilona: Újabb régészeti kutatások a zsámbéki premontrei prépostsági romban 1986-1991

padlásterébe a sekrestyéből vezetett fel a csigalépcső. Ez a sekrestye tulajdonképpen egy préposti magánkápolna volt, kis szentélye a széles alapfalon ült. Ma is látszik a diadalív vállköve belül, kívül viszont a szentély fal és a tető nyomvonala. Az északi szárny kétszintes volt, ennek alsó szintje ma is megvan. A nyugati szárny nem épült ki, itt csak egy, a kerengőt határoló fal állott. A keleti szárny külső oldalánál találtunk egy kisméretű épületet, benne salakot, öntőtégelyt, 13. századi kerámiát. Ez a kis épület a gazdasági épületekhez tartozott. A 15. században a kolostor leégett. Ezt bizonyítja a több helyen megfigyelhető égésréteg, és az, hogy a kerengő délnyugati sarkában a tűz elfojtására szolgáló, átégett gödröt találtunk, 1453-as ezüstpénzzel keltezve. Ez az égés is hozzájárulhatott a pápai bizottság 1477-es keltezésű azon megállapításához, hogy a zsámbéki premontrei prépostság szerzetesei hibájából elhanyagolt az épület. Ezért Mátyás király 1477-ben a pálosoknak adta a prépostságot, akik azt gótikus stílusban átépítették. Teljes átépítésre került a kerengő, újra alapozva, gótikus boltozattal. Kiépült a nyugati szárny, ahová a konyha-kamra együttes került. 1541-ben, Buda eleste után a budai hegyvidék is a törökök kezébe került. A pálosok elhagyták a kolostort. A mai Tanítóképző Főiskola helyén állott várból török végvár lett. A kolostort is erődítették. Zichy István hajdúival 1686-ban visszavette a törököktől a várat és a kolostort. 1689-ben Bernát fráter kérte a rendfőnök közbenjárását, hogy a katonákat tiltsák ki a kolostorból. Ezek szerint az épületegyüttes ekkor még ép lehetett. 1763-ban földrengés rázta meg a kolostort, templomot és a falut, amelynek ekkor már a Zichy grófok által betelepített sváb lakói voltak. A földrengéstől megrongálódott épületet a falusiak folyamatosan kőbányának használták és így került olyan állapotba, hogy Möller István 1889-es helyreállítása nélkül ma már alighanem csak alapfalai lennének. A helyzet ma is igencsak rossz, a templomrom sürgős restaurálást igényel. Ennek előkészítése kívánt lenni az itt végzett ásatás, amely igyekezett választ adni az elődokumentációban feltett kérdésekre.