N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

KIÁLLÍTÁS - Horler Miklós: Schulek Frigyes emlékkiállításának megnyitója

E sorokat olvasva úgy tűnik, hogy az utókor nem egészen érdemei szerint méltányolta és ítélte meg Schulek Frigyesnek a magyar műemlékvédelem szolgálatában végzett munkásságát, amikor kizárólag mai felfogásunkkal nem egyező látványos helyreállításai alapján mondott felette ítéletet. Honnan is származott az az építészeti és műemlékvédelmi felfogás, amelyet Schulek és kortársai képviseltek? A bécsi művészeti akadémián Van der Null és Siccardsburg tanítványaként az akadémikus eklekticizmus légkörében kezdte tanulmányait. Ezután került a nagy bécsi Dombaumeister: Friedrich Schmidt iskolájába, aki a neogótikus eklektika irányzatának és ezzel együtt a középkori templomok gótikus stílusban való továbbépítése gyakorlatának Monarchia-szerte legnagyobb szakértője és tekintélye volt. Az ő személyén keresztül a fiatal Schulek azokkal a 19. századi dómépítő-hagyományokkal került közvetlen kapcsolatba, amelyek feltámasztója és elterjesztője a kölni Dómnak a 19. század elejéig visszanyúló építőműhelye volt. Friedrich Schmidt annak az Ernst Zwirnernek volt tanítványa a Kölner Dombauhüttében, aki 1833-ban lett a kölni Dóm főépítésze, és aki mellett a fél évszázadon át folyó munkák során egy egész építészgeneráció nőtt fel és ismerkedett meg a középkori templomépítészet stiláris és munkaszervezeti-technikai kérdéseivel. Schulek tehát Schmidt iskolájában a Zwirner által feltámasztott kölni dómépítő hagyományokat ismerte meg és sajátította el, amelyeknek ugyanakkor Európa-szerte széles körű társadalmi háttere volt. Jól példázza ezt Schulek visszaemlékezése a regensburgi dómnál végzett munkájára, amikor a főhomlokzat rekonstrukciós tervének elkészültekor a városi notabilitások tömegesen sereglettek műtermébe ,,hogy ott szerzett dómjuknak képét láthassák ebben az egységes, összhangzatos alakban, melyet a valóság csak a tornyok, ormózatok és egyéb még hiányzó részek megépítése után fog mutathatni". Csodálkozhatunk-e ezek után, hogy hazájába visszatérve a budavári Nagyboldogasszony-templom helyreállítása során ő is , ,a tornyok, ormózatok és egyéb még hiányzó részek megépítésére" törekedett. A kor szelleme és hazája, amelybe beleszületett, egyéni sorsa, iskolái, neveltetése, idegenben töltött évei, az építésszé válás útján irányító mesterei ilyen hatásokkal formálták tehát egyéniségét, magyarságát, hivatástudatát és építészi szemléletét. A pályakezdés évei ugyanakkor magas színvonalú mesterségbeli tudás és felkészültség megszerzését is jelentették, ami minden munkájában átütő erővel megmutatkozik. A kiállításon bemutatott épületszerkezettani ábrák, a klasszikus építészettörténeti stúdiumok során antik emlékekről készített rajzok, a Wiener Bauhütte keretében végzett felmérések középkori műemlékekről - mind azt az alapos szerkezeti, történeti és stiláris ismeretanyagra épülő átfogó tudást illusztrálják, amely egész életművét jellemezte. Ez a szakmai tudás ugyanakkor veleszületett alkotó tehetséggel, fantáziával, kompozíciós és formaérzékkel párosult, és még valamivel, ami a magyarországi eklektika legnagyobbjait egyaránt jellemezte: a kor és a hely szellemének megértésével. Nem igen szokás az eklektikus építészetet művészetként értékelni, de itt most Schulek Frigyesre emlékezve talán megkockáztatható az a megállapítás - ami egyébként Steindlre és Yblre éppúgy vonatkozik -, hogy műveik valahogy kiemelkednek az európai historizmus átlagosan száraz, iskolás, akadémikus, vagy túlburjánzóan pöffeszkedő alkotásainak sorából. Van bennük valami sajátos érzék, amely a megidézett stílusnak nemcsak a formáit, hanem a szellemét is képes megjeleníteni, másrészt amely valahogy bele tud illeszkedni a magyar kultúrtáj és az építészeti környezet hagyományos atmoszférájába.