N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)
KIÁLLÍTÁS - Feld István: „Budapest a középkorban”: A Budapesti Történeti Múzeum és a Braunschweigisches Landesmuseum közös kiállítása Németországban
redék)kel vagy másolattal, továbbá közel ugyanennyi 1:1 méretre nagyított sírkőfotóval kívántuk felidézni a kor emberét, Buda, Pest és Óbuda társadalmának szociológiai és etnikai csoportjait, a német és a magyar polgárokat, a magyar, horvát vagy épp lengyel származású nemest, az egyháziakat, a városok csekélyebb számban képviselt olasz, spanyol, zsidó lakóit. Sajnos, igen kevés eredeti tárgy állt rendelkezésünkre a késő-középkor szellemi életének bemutatására - Mátyás Corvina-könyvtárának néhány jeles, német gyűjteményekben őrzött darabja is itt került kiállításra -, ebben jelentős szerepet játszottak a városokon kívül megtelepedett szerzetesközösségek is, emlékeik - régészeti leletek, építészeti-szobrászati töredékek mellett ősnyomtatványok, kéziratok és oklevelek ugyanitt láthatók a tárlókban. Különösen figyelemre méltó a kánai bencés és a budaszentlőrinci pálos kolostor legújabb régészeti kutatásának bemutatása. Számos eredeti oklevél a hatalmas mennyiségű információs anyagot közvetítő kiállítási tablókra került, s az utóbbiak megtervezése során bőséggel meríthettük a Budapesti Történeti Múzeum és az Országos Levéltár pecsétmásolat-gyűjteményéből is. A régészeti, művészeti és a történeti forrásanyag kiegyensúlyozott bemutatására törekedtünk a késő középkori falu és a középkori Pest városa utolsó évszázadai felvázolásakor. Ezzel szemben inkább a látványos kontraszthatás elérése volt a fő cél az utolsó teremben, ahol a török támadás idején elrejtett pesti ezüstlelet, a helyi és kisázsiai török iparművészet Budán előkerült remekei kerültek kiállításra a 16-17. századi ostromokat bemutató nagyméretű eredeti metszetek mellett. 1541-ben véget ért a magyar fővárosban az európai középkor és ismét Kelet terjesztette ki rá hatalmát. Ami ezután következett, azt jól példázza a befejező folyosószakasz, ahol a nyéki vadászkastély legszebb reneszánsz kőfaragványai láthatók, köztük egy díszes kandalló 1:1 léptékű rekonstrukciója. Az új, az eddigitől idegen kultúra számos építészeti alkotást - így a csupán néhány évtizede, 1500 körül emelt nyéki villaépületeket - már egyszerűen feleslegesnek tartott, nem pusztította el őket, csupán nem törődött velük, a többit elvégezte a természet maga, s később a 18-19. században az új területeket meghódító budai polgár, már sokszor azt sem tudva, mit bont csákányával. A kiállítás koncepciójának összeállításakor még arra gondoltam: elégedett leszek, ha az átlagos német múzeumlátogató, aki korábban még nem járt Magyarországon, azokkal a gondolatokkal hagyja el braunschweigi „bemutatkozásunkat", hogy a középkori magyar királyság fővárosa milyen meglepő hasonlatosságokat mutatott egy korabeli német várossal. Ma már, részben kipihenve a kiállítás-építés fáradalmait, talán ennél nagyobb sikerben is reménykedhetek. Sajnos, ma még nem tudunk semmi biztosat a kiállítás jövőbeni sorsáról. Idén ősztől talán Duisburgban mutathatjuk be, 1992 második félévére Schallaburg mutatott érdeklődést, s természetesen nagy örömünkre szolgálna, ha eljutna a német nyelvterületen túlra is. 1995-96-ban - világkiállítás? honfoglalás 1100. évfordulója? - természetesen már ismét itthon szeretnénk tudni múzeumunk - városunk - kincseit.
