N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

MŰHELY - Csengel Péter: A majki premontrei prépostság feltárása

lyamán. A templomban középkori járószintet nem találtunk, de a rétegviszonyok arra utalnak, hogy ez a belsőben jóval magasabban helyezkedett el, mint kívül. Problematikus a templom nyugati torony párjának kérdése. A nyugati oldalon a főfalak kiszélesedő alapozása ugyanis a tornyok meglétére utal, mégis bizonytalan, hogy a toronypárral tervezett templom az eredeti elképzelés szerint épült-e meg. A templom déli kápolnájához csatlakozik a 32x9,5 m-es, egyszárnyú, 4 helyiséggel tagolt kolostorépület, ennek 3. osztott, keskeny helyisége feltehetően az emelet - és az itt helyet kapó dormitorium - megközelítését szolgáló lépcsőház lehetett. A kolostor délnyugati sarkához csatlakozik a keskenyebb alapozású kerítőfal, amelynek teljes kiterjedését nem ismerjük. Másik vége a templom északnyugati sarkához köt be. Az ásatásból előkerült kerámia leletanyag rendkívül töredékes, datáló értéke alig van. A 13. századból cserépbogrács-töredék, és néhány durva anyagú, pecsételt díszű oldaltöredék maradt fönn, a leletek zömét azonban a 15. század végére, 16. század elejére keltezhető edények és fazekak darabjai, valamint nagyszámú tál alakú kályhaszemtöredék alkotja. A fém leletanyag leginkább említésre méltó darabja egy 13. század elejére keltezhető vakolókanál, amely megkövesedett habarcsba ágyazva a főszentély alapozási árkából került elő. A feltárások során csak jelentéktelenebb kőfaragványok kerültek felszínre. A széthordott kőanyag jelentős részét a kamalduli remeteség és az evangélikus templom falába másodlagosan építették be. Árpád-kori temetkezésre a déli mellékszentély előterében feltárt, II. Andrásdénárral keltezett, falazott, vörös mészkőlappal fedett sír utal, a templomban feltárt többi sír 14-15. századi temetkezésre vall. A kolostor alapítástörténetének felvázolása a források pusztulása miatt csak közvetett módon lehetséges. Különböző birtoktörténeti megfontolások alapján a Vértes vidékén birtokos Csák nemzetség trencséni ágát alapító Mátét és leszármazottait tarthatjuk a majki prépostság alapítóinak és - a 14. századig - kegyurainak is. Majk példája a 13. századi családi monostorok azon sorát gyarapítja, amely a már széteső nemzetségekből felemelkedő új családok különállását és tekintélyét reprezentálja.