N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

MŰHELY - Ivicsics Péter: Adatok a vasasszonyfai templom építéstörténetéhez

zénák 85 cm szélességben átfordultak a nyugati homlokzatra. Itt a korábbi vakolat befutott a torony falazata mögé. Ezek a 4 cm kiállású lizénák ma is láthatók, de a főpárkány alatt egy méterrel ferde lezárással befejeződnek.

5 További megfigyelések megerősítették azt a feltételezést, hogy a torony egy, a hajónál későbbi építési periódusban készült. Az előbbi felső szintjein még észlelhetők a korábbi, torony nélküli állapothoz tartozó nyílások és a vakolatarchitektúra. A karzatszintet 85 cm átmérőjű, +570 cm-es magasságban lévő záradékú körablak világította meg a 90 cm széles nyugati falban, amelyet 20 cm-es sima keret választott el a környező höbörcsös vakolattól. A szabad falfelületen látszik a középső, 160 cm-es mezőben lévő höbörcsös vakolatot kétoldalról szegélyező sima lizéna 15-15 cm-es szakasza, és a mezőt +625 cm-es magasságban lezáró 20 cm-es sima sáv. A padlástérben megfigyelhető egy +625 cm magasságig fehérre meszelt térdfal, amely a beboltozás előtti síkmennyezetes lefedésre utal. Mérhető volt a korábbi templomtér déli hajófalának hossza (875 cm), a lefaragott diadalív szélessége (80-85 cm) és a templomtér szűkülő szélessége, nyugaton 680 cm, a diadalívnél 630 cm. A mai templom nem mutat különösebb szabálytalanságot, elsősorban azért, mert a mai diadalív építésénél korrigálták a tengelyeltérést: északon 15 cm-es, délen 30 cm-es beugrással képezték ki a szentély szélességét. A helyben hozzáférhető leírások, egyházlátogatási jegyzőkönyvek adatai körvonalazzák a templom újkori építéstörténetét.

6 1698-ban

7 a templom a temető közepén feküdt, fa harangornya már elpusztult. A hajóban a változatos deszkatáblás mennyezet rossz állapotú, a karzat fából volt és színes festésű, a szószék kőből készült. A szentély boltozata virágos kifestésű. A padozat régi, az oltármenza kőből lévő. A templom berendezéséhez tartozott még egy keresztelőmedence, egy papiszék és néhány felszerelési tárgy is. A magyar lakosságú Nagyasszonyfa október 19-én tartotta a templom ünnepét. 1754-ben

8 lényegében megismételték az épület korábbi leírását, kiegészítve az oltárokról (Szentháromság, Mennybemenetel, Vizitáció), a szobrokról és a felszerelési tárgyakról készült felsorolással. A templomot az „összes szentek dicséretére" ajánlották. Az 1780-as

9 vizitáció beszámolt az előző évi (1779) nagy építkezésről: felépült az új boltozott szentély, amelyeket zsindellyel fedtek. A felszentelést Pusaly János archidiakónus végezte a Mindenszentek dicséretére. Az új berendezéseket is leírja: a főoltárt a szentélyben (Mindenszentek) Csirisznyák György kisasszonyfái lakos, a kis oltárt (Boldogságos Szűz Mária) Rosty László nemes és felesége Tallián Magda állították. Jó állapotú, fa kórusán 4 mutációs orgona állt. A szószék színes, a stallum hiányzik; 20 padjával 400 fő befogadására alkalmas a templom. Kriptája és tornya nincsen. Két harangját: a Szt. József tiszteletére szentelt 150 fontos és a Szűz Mária tiszteletére szentelt 100 fontos súlyút említi a leírás. Boltozott, kőből épült sekrestyéje dél felől helyezkedik el. 1815-ben

10 a korábbi összeírás ismétlődésén túl újdonság a templom tornyának említése. Az 1840-es" látogatás a „kőből épült egészen boltozott, téglával kirakott, fa sindellel fedett, 500 ember térségű" fiókegyházat rossz karban találja. A következő 100 évből nem rendelkezünk írásos adatokkal. Az 1941—1979-ig vezetett História Domus részletes kor-, egyházközség- és épülettörténeti leírásokat tartalmaz, túlnyomóan a második plébános tevékenységének időszakából.

12 A Zalatárnokról 1947-ben idekerült Horváth István 1980-ig volt a falu plébánosa.