N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/2. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

HÍREK

Tanárai Gerevich Tibor, Oroszlán Zoltán és Hajnal István voltak; akik vizsgái letételekor ,,sub laurea almae matris" doktorrá nyilvánították. Erre, mint tanítványa és munkatársa visszaemlékezvén, mindig büszke volt. A II. világháború pusztításai megkövetelték az építész-művészettörténész képzettségű szakemberek alkalmazását, különösen a fővárosban. Ekkor kezdődött el a Budai Vár feltárása, Óbuda rendezése és a Belváros helyreállítása. A Budapesti Városépítési Tervező Iroda megalakulása után a műemléki szakosztály helyettes vezetője, aztán vezetője, 1962-től pedig az Országos Műemléki Felügyelőség Igazgatási Osztályának vezetője lett. 1967-től vezette az akkor alakuló Gyűjteményi Osztályt. Ugyanebben az évben merült fel egy építészeti múzeum megszervezése, melynek programját a Magyar Tudományos Akadémia Építészettörténeti Bizottsága részére el is készítette. Az 1950-es évek elején meginduló elsősorban budapesti műemléki topográfiai kutatások tevékeny résztvevője, melynek keretein belül az egyházi ingó-műemlékek felmérési és tudományos leírásával tűnt ki. Hatalmas tudásanyagát átadta az őt követő generációnak: tanított a Műegyetemen, az Iparművészeti Főiskolán és az ELTE Művészettörténeti Tanszékén. Számos szakkönyv önálló vagy társszerzője; mint műemléki szakmérnök a budapesti városkép kialakulásával foglalkozott. Az 1960-as évektől a már korábban említett iparművészeti tanulmányai a magyar üvegművesség irányába terelődtek. így írta meg a több nyelven is kiadott Régi magyar üvegművészet (1963) és a Magyar üvegművesség (1974) c. alapvető műveit. Ám olyan témák is foglalkoztatták mint a Kárpát-medence területén divatos lőportartók művészete; erről is jelentetett meg könyvet. Mint az Országos Műemléki Felügyelőség Gyűjteményi Osztályának irányítója kezdte el írni a hivatal történetét, melyből három rész jelent meg. Különösen fontosnak tartotta, hogy az Iparművészeti Főiskolán tanári működése alatt előkészíthette az Üvegművesség története és szakmai esztétikája című tankönyvét, melynek első kötete 1975ben jelent meg. Különleges érzéke volt a műtárgyak iránt, melyeknek egyik legjobb hazai szakértőjévé képezte ki magát. Tájékozott volt a fémek, a porcelán, a kerámia, az üveg, az ásványok, a csont, a fafaragványok területén, függetlenül attól, hogy a műtárgyak a föld mely tájáról származhattak. Tudását önzetlenül adta át tanítványainak, barátainak, akikben megérezte ennek a szenvedélynek legkisebb csíráját is. Tudományos munkájának elismeréseképpen 1986. január 30-án a Magyar Tudományos Akadémia Tudományos Minősítő Bizottsága előtt védte meg nagydoktori disszertációját, melynek témája ,,az anyag és technika stílusformáló szerepe az európai üvegművesség történetében". Tudományos ismereteit nemcsak a hazai egyetemek, múzeumok, hanem a külföldi nagyobb gyűjtemények vezetői is számontartották. Az üveg és a kerámia történetében megjelent írásai külföldön is nagy visszhangot keltettek. Ezért kapott meghívásokat az angol, a német és a kanadai nagyobb múzeumokba, ahol főként a kelet-európai iparművészeti műtárgyak meghatározásában szaktekintélynek számított. Búcsúzunk tőle, mint kollegától, mint tanártól, mint baráttól - azok akik tisztelték és megbecsülték tudását, amit az utódok számára átadott. Pusztai László