N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

SZEMLE - Tanulmányok Budapest Múltjából XXIII. (Simon Zoltán)

TANULMÁNYOK BUDAPEST MÚLTJÁBÓL XXIII. Budapest, 1990. Huszonharmadik kötetével jelentkezett a Budapesti Történeti Múzeum kiadványsorozata, a Tanulmányok Budapest Múltjából. A feldolgozott témák széles skáláján sokféle tudományág művelője találhat érdeklődési körének megfelelő cikket. Székely György rövid tanulmányában (Magyarország és Buda városa Velence és Genova között a 14-15. század fordulóján) Velence és Magyarország politikai és gazdasági kapcsolatainak egymásra hatásával foglalkozik a Zsigmond-korban. Az 1400 körüli évektől kezdve folyamatosan romló magyar-velencei viszony 1411-re háborúvá mérgesedett, amely kisebb-nagyobb megszakításokkal 1433-ig tartott. Ezzel párhuzamosan Zsigmond gyakorlatilag kereskedelmi zárlat alá vonta a köztársaságot, megtiltva a német városoknak a Velencével való kereskedést. A feszült viszony ellenére - amint azt a budai vásárjog korabeli (1403-1424 között keletkezett) szerkesztménye bizonyítja - továbbra is eljutottak Magyarországra a levantei kereskedelem jellegzetes áruféleségei. Ez csupán úgy magyarázható, ha Velence szerepét más illetőségű kereskedők vették át. A szerző rámutat arra, hogy Brassó vámtételeinek 1412. évi szabályozásában levantei árukkal is találkozhatunk, ami valószínűvé teszi, hogy ezek genovai kereskedők fekete-tengeri raktáraiból származtak, s szárazföldi úton, Havasalföldön keresztüljutottak magyar területre. Rövid távon tehát megoldható volt Velence kikapcsolása, gazdaságilag azonban ráfizetéses. A tradicionális kereskedelmi útvonalak erőszakos megváltoztatása egyébként is nehézségekbe ütközött. A hosszú távú gazdasági érdekek érvényesülése, valamint a városállam törökkel szembeni politikai súlyának felismerése végül kikényszerítette a magyar-velencei kapcsolatok normalizálódását. Gerelyes Ibolya: Török leletegyüttesek a budavári palotából (1972-1981) című feldolgozása egy régészeti alapkérdés megoldásához visz közelebb. Ismeretes, hogy a kerámián alapuló korhatározás a régészet mellőzhetetlenül fontos, ugyanakkor sok bizonytalansági tényezőt magában rejtő problémája. Mind pontosabb alkalmazására csak úgy van lehetőség, ha egyre több, lehetőleg zárt, pénzzel, vagy egyéb, pontos korhatározást biztosító tárggyal datált leletegyüttes mélyreható összehasonlítását ismerjük. Erre a fáradságos feladatra vállalkozik a szerző - munkássága során nem először. Cikkében Zolnay László budavári hagyatékának éppen azt a részét dolgozza fel, amely török kori, zárt leletegyüttesnek minősül. A roppant alapos tanulmányt kitűnő rajz- és fotóanyag teszi teljessé. Gál Eva a Buda-környék településeinek történetével foglalkozik, a töröktől való visszafoglalás idején. Sokoldalú vizsgálata során kitér a lakosság számának, nemzetiségének alakulására, a migráció és a telepítések irányára és mértékére. Foglalkozik a gazdálkodással különös tekintettel a puszták használatára. Fontos a történeti hely névanyag bemutatása, eredetük ismertetésével együtt. Herbert Langer és Dudás János német nyelvű munkájukban egy kevéssé ismert forrás, a Majna menti Frankfurtban 1617 és 1718 között megjelent hírmagazin, a , Theatrum Europaeum" 1691-ben kiadott, Buda visszafoglalásának körülményeivel foglalkozó kötetét mutatják be. Tanulságos volna nem csupán az itt ismertetett anyag teljes szövegének, hanem a megjelent 21 kötet magyar vonatkozású részleteinek közzététele is.