N. Dvorszky Hedvig - F. Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 1991/1. szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 1991)

SZEMLE - Tanulmányok Budapest Múltjából XXIV. (Déry Attila)

és Krenn György naplója - bemutatásával és értékelésével foglalja össze az eseményeket. (Létay Miklós: Árvíz Óbudán 1838-ban. (A katasztrófa 150. évfordulójára).) Vörös Károly „három vázlata", korábbi, társadalomtörténetbe ágyazott történelmi munkáit folytatja. E műve eredetileg a Budapest története IV. kötete számára készült, ám terjedelmi okok miatt ott nem jelenhetett meg. E munkák értelemszerűen csatlakoznak az említett kötetben foglaltakkal, valamint Vörös Károly „Budapest legnagyobb adófizetői 1873-1917." c. művéhez (Bp. 1979.). Mindhárom „vázlat" rétegelemzés, amely a főváros, kiegyezéstől az első világháborúig tartó korszakát tárgyalja. Az első a fővárosi szabadkőművesség, kiegyezés utáni arisztokrata-értelmiségi háttere, valamint e szervezet lassú elcsúszása a 20. sz. elején a polgári radikalizmus irányába. A főváros kiegyezés utáni egyesületeinek széles ívű áttekintése az egyesületek szociális viszonyait, politikai szerepét, gazdasági befolyását együtt tárgyalja. (E témakörben eddig csupán Szőcs Sebestyén „Budapest székesfőváros részvétele az 1905-1906. évi nemzeti ellenállásban" c. szűkebb medrű, csupán a 20. sz. elejére koncentráló műve (Bp. 1977.) ismeretes.) A harmadik „vázlat" a korszak fővárosi szegényügyéről szól; egy szabadon szerveződő társadalom önnön stabilitásának megőrzésére irányuló spontán törekvésének leírása. (Vörös Károly: Három vázlat Budapest társadalomtörténetéből a dualizmus korában) Nemes Márta Lechner Ödön Iparművészeti Múzeumát mutatja be, a pályázat, az építés és az alkotás művészeti és történeti hátterének tárgyalásával. Figyelmet érdemel a szecesszió és a magyar formanyelvre törekvés történetének értékelése és kapcsolatának bemutatása a kor, - az uralkodó építészeti irányzatokhoz képest - alternatívnak tekintett építészeti törekvéseivel. (Nemes Márta: Lechner Ödön Iparművészeti Múzeuma) A Margitsziget Gyógyfürdő RT. története, az említett részvénytársaság viszonyainak és anyagi hátterének ismertetésén, mint ablakon keresztül egy, a kor mércéjével mérve jó közepes méretű vállalkozás társadalmi hátterét festi le előttünk. Ez az írás akaratlanul is Vörös Károly tanulmányának kiegészítője lett a kötetben. (Gyalay MihálySzekeres József: A Szentmargitszigeti Gyógyfürdő részvénytársaság története.) Emberi és topográfiai szempontból egyaránt érdekes gróf Széchenyi Viktor (18711945) budai vári háborús naplója. Az író hazai (vidéki) viszonyaink között rokonszenves konzervatív politikus volt; közel negyedszázadon át, megszakítással Fehér megye és Székesfehérvár főispánjaként működött. (Tevékenységét Farkas Pál: Politikai viszonyok Fehér megyében 1919-1945. (Bp. 1980.) c. könyve is árnyaltan értékeli.) Az (orosz) „fogságban elszenvedett bántalmazások miatt" hunyt el, nem sokkal naplójának befejezése után. (Gudenus-Szentirmay 141.) írása a háború borzalmaitól iszonyodó, mélyen hívő ember lelkiállapotát tükrözi és emellett értékes adatokat szolgáltat a vári épületek pusztulásáról. (Cs. Lengyel Beatrix: Budapest ostroma. Széchenyi Viktor gróf feljegyzései 1944. december 4. - 1945. február 12.) Haulisch Lenke a BTM 1980-1985 között szerzeményeinek kiscelli kastélybéli kiállítását mutatja be. (Haulisch Lenke: Az 1980-85 között új szerzemények kiállítása Kiscellben). Kaba Melinda a BTM 1981-1987 közötti tevékenységéről nyújt széles körű áttekintést (Kaba Melinda: A Budapesti Történeti Múzeum évi jelentései 1981-1987). A kötet felépítése, tipográfiája a korábbi köteteket követi. A közölt fotók (nyomdatechnikailag) kifejezetten gyenge minőségűek, a betűk képe is kifogásolható. Az írásos anyag ellenben a sorozat legjobbjai közé emeli e kötetet. Helyes törekvés a BTM munkájának bemutatása is; talán hagyományt lehetne ebből csinálni, ám a nyilvánosságra nem tartozók - tanulmányutak, stb. - kihagyásával. Déry Attila