Koppány Tibor: A Sümegi vár és a Devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 7. Budapest, 1995)

A devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai - VI. Összefoglalás

50 Enyingi Török Ambrus kétszer nősült, első felesége Vityai Veronika, a második Tapsonyi Anthimus Ilona volt, minderre: Bessenyei 1994. V-VIII. tábla 51 1475, 1476: Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában III. Bp. 1913. 267.; 1512: Neumann-Vajk 2003. 149-150. 52 Solymosi 1984. 187-188. 53 1508: MOL Dl. 88983.; 1516: MOL Dl. 89065. 54 MOLP. 1342. A Lippay család levéltára, Capsa 17.,p. 83.; FallenbüchlZoltán: Magyarország főispánjai. Bp. 1994. 110. szerint Choron András csak 1534-től volt zalai főispán; 1531 — 1532-ben tisztségei alapján vett részt a babócsai, bélavári és kenései részleges országgyűléseken, ahol Szalaházy püspök 1531. március 20-án kelt levele szerint Ferdinánd király érdekében Choron András tehet a legtöbbet a Dunántúl középső tájain: Magyar országygyűlési emlékek. Szerk.: Fraknói Vilmos. I. Bp. 1874. 313-363. 55 1527. április 25-én Sümegről írt levelében értesítette minderről Szalaházy Tamást: Takáts 1926. 260., 6. jegyzet 56 Békefi Rémig: Veszprém a középkorban. Veszprém múltja és jelene. Veszprém 1912. 10.; Erdélyi 1913. 6.; Barta Gábor: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után. Századok 111 (1977) 666-667. 57 Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. Győr 1938. 289. 58 A Baranya megyei Tordát és a tolnai Kónyit (MOL Libri Regii I. 90.), a Pápa városával szomszédos Kup és Szerecsen falvakat (I. 119.), a zalai Almádot négy faluval (I. 137.), Szolnok mezővárost (I. 178., 285.), valamint a hevesi Kiskörét (Soós Imre: Heves megye községei 1867-ig. Eger 1975. 316.). 59 Sümegről bővebben 1. jelen kötetben „A sümegi vár reneszánsz kőfaragványai" című részt. 60 Erdélyi 1908. 114, 144-146. 61 Egyháztört. Emi. II. 357., valamint MOL, A Magyar Kamara Archívuma, E. 41. Litterae ad Cameram exaratae, Series I. 1386. No. 71.; Thurzó Elek helytartónak az 1531-ben tartott, kenései részleges országgyűlésről I. Ferdinánd királynak beszámoló levele szerint Nádasdy Tamással és Török Bálinttal együtt ő is János király pártjára állt: Bethlenfalvi Thurzó Elek levelezése (Forrásoka Habsburg-magyar kapcsolatok történetéhez) I. 1526-1532. Lymbus kötetek I. Közreadja és a bevezető tanulmányt írta Erdélyi Gabriella. Bp. 2005. 311. 62 Reizner 1893. 613. 63 Reizner 1893. 609.; 1535-ben kapta meg a zalai Gárdonyt: MOL R. 319. Kisebb családi fondtöredékek, 12. cs. Devecseri Csoron András iratai.; szintén 1535-ben a mai Badacsonytomajt (akkor Ládtomaj) és Csajágot: MOL Libri Regii I. 284.; 1536-ban a bakonyi Szentgált, Németit és Horhit: MOL, A Magyar Kamara Archívuma, E. 148. Neoregestrata Acta, fasc. 269. no. 24. 64 Egyháztört. Emi. IV. 542., valamint Kazáry 1940., de 1548-as évszámmal. 65 Egyháztört. Emi III. 127. 66 Egyháztört. Emi. III. 134-137.; Erdélyi 1913. 13.; Bedy 1934. 63. 67 Kecseti Márton diariuma. In: Szilágyi Sándor: Történeti feljegyzések, 1481-1752. Magyar Történelmi Tár 1858. 84. 68 Egyháztört. Emi. III. 426, 428-429.; Tihany 1548-ig maradt Choron kezén, aki az addig is erődített kolostort végvárrá építtette, és saját pénzén abban őrséget tartott, miközben felnövő lános fia nem lett szerzetes: Erdélyi 1908. 76-77. 69 1536: Bessenyei 1994. No. 182. 70 Benda Kálmán: Zrínyi Miklós, a szigetvári hős. Szigetvári Emlékkönyv. Szerk.: Ruzsás Lajos. Bp. 1966. 24. 71 Martonfalvay Imre deák emlékiratai. Közli Szopori Nagy Imre. Magyar történelmi évkönyvek és naplók a XVI-XVIII. századból. Bp. 1881. 153-155., újabb kiadása: Magyar emlékírók, 16-18. század. A válogatás, a szöveggondozás és a jegyzetek Bitskey István munkája. Bp. 1982. 93. 72 Pálffy 1999. 46-50. 73 Pálffy 1999. 98.