Koppány Tibor: A Sümegi vár és a Devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 7. Budapest, 1995)

A sümegi vár és a devecseri kastély kőfaragványainak kőzettani vizsgálata (Gálos Miklós – Kertész Pál – Marek István)

alkotói 0,1-0,3 milliméter átlagos szemnagyságúak. A finomszemű alapanyag mennyisége alárendelt. Az alapanyagban jelentős mennyiségben fordulnak elő faunaelemek, vörösalgák, váztöredékek, tüskék. A kőzetben a kvarc és az agyagásvány mennyisége 30-40 %. A világos árnyalatú, sárgásbarna színű, bryozoás márgában a terrigén elegyrészek, a kvarc és az agyagásvány mennyisége 10-15 %. A kőzet tömött, lemezes kifejlődésű. A karbonátos részek kissé átkristályosodottak. (235. kép) 7. Bazaltokkal a Lapidarium Hungaricum faragványanyagához nem tartozó beépítési helyeken, a bástyafalakban találkoztunk. A falazókőként előforduló bazaltok a környék bazaltelőfordulásaiból származó kőzetek. A sötétszürke, fekete színű magmás kiömlési kőzetek oszlopos elválásúak, az elváló felületek mentén bekérgezettek. A VIZSGÁLT KŐZETFÉLESÉGEK LELŐHELYEI Sümeg földrajzi környezetét a Dunántúli Középhegység déli részei, a Keszthelyi-hegység, a Tapolcai-medence, a Balaton-felvidék és a Déli-Bakony, valamint a Kisalföld tanúhegyei alkotják. Építkezésekhez jól hasznosítható kőzetféleségek gazdag tárháza ez a térség. Bizonyságul szolgál ehhez a Schafarzik Ferenc által 1904-ben, több évi gyűjtőmunka eredményeként összeállított és közzétett kőbánya kataszter, a térképmelléklettel teljessé tett „Magyar Korona Országai Területén Létező Kőbányák Részletes Ismertetése" (Magyar kir. Földtani Intézet Kiadványai, Budapest), melyben közel ötven olyan bányahelyet találtunk, melynek kőzetanyaga a leírás alapján hasonló vagy hasonlítható a kőzettani azonosítás során vizsgált minták valamelyikének kőzetanyagával. A 19. században működő bányahelyek ismertetésénél több helyen szerepel olyan megjegyzés, hogy „emberemlékezet óta létezik", „a kőbánya igen régi" vagy „ez a homokkő faragásra alkalmas épületkő". Ezek a megjegyzések erősítik azt a véleményünket, hogy a sümegi építkezéseknél a közvetlen környékben előforduló, építésre, kőfaragásra alkalmas, jó minőségű köveket használták. A szürke, kissé sárgás árnyalatú, aprószemű, meszes alapanyagú homokkő Alsópáhok, Cserszegtomaj, Keszthely térségében, a barnásszürke színű, mészmentes, gyéren csillámos homokkő Egregy, Karmacs, Keszthely, Rezi térségében fordul elő. A permi vörös homokkő ismert lelőhelyei Balatonalmádi, Alsóörs, Balatonrendes. Nummuliteszes durva mészkő bányahelyeket sorol fel a kataszter Csabrendek, Gyepükaján, Lesencetomaj, Nemesvita, Nyirád térségében. A budai márgák valószínűleg a Budai-hegységből származnak, míg a sárgásszürke felső-triász bryozoás márgák lehetséges származási helye Balatonarács vagy Balatonfüred. A bazalt és a bazalttufa a Tapolcai-medence peremrészeinek jellegzetes kőzete, de a különböző építési periódusokban a földrajzi közelség a kisalföldi tanúhegyek bazaltjainak, bazalttufáinak felhasználását sem zárja ki. Sümeghez közeli bazalttufa bányahelyet Kapolcson említ Schafarzik. A Sümeg környéki kőzet-előfordulások és bányahelyek felvillantása természetesen csak figyelemfelhívó jellegű. A vizsgált kőzetanyag lelőhely szerinti azonosítása meghaladja a Lapidarium Hungaricum program kutatási lehetőségeit, de nem elvetendő jövőbeni feladatként kell kezelni.