Koppány Tibor: A Sümegi vár és a Devecseri kastély reneszánsz kőfaragványai (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 7. Budapest, 1995)
A sümegi vár reneszánsz kőfaragványai - II. Történeti adatok
beszélő, kortársai által is elismert, humanista műveltségű Szalaházy II. Lajos király titkára volt. Mint beregszászi plébános és főesperes Giovanni Antonio Burgio báró, pápai nuncius pártfogoltja, szentszéki jegyző volt. Világi emberként 1524-ben csak választott veszprémi püspök. 1526-ban a török ellen induló király 200 fős püspöki bandériumát seregébe sorolta, őt magát azonban a Budán maradó Mária királyné mellé rendelte, s a mohácsi csatavesztés hírére vele menekült Pozsonyba. Habsburg Ferdinánd pártjára állva megerősítést kapott püspökségére, 1528-ban pedig I. Ferdinánd egri püspökké nevezte ki. 21 Szalaházy eleinte Budán, majd Mohács után, 1535-ben bekövetkezett haláláig, Pozsonyban tartózkodott. Sümeg várát és az ahhoz tartozó Zala megyei püspöki birtokokat az általa várnaggyá kinevezett Devecseri Choron András vezette, aki ura utasítására 1524. július 25-én vette át új beosztását. 22 A jómódú köznemes Choron az 1510-es évek végén veszprémi országgyűlési követ volt. 23 Veszprémi püspöki szolgálatban már korábban is állt, 1520-ban valószínűleg Beriszló püspök familiárisaként vitt nagyobb összegű pénzt Hathalmi Lázárnak, a püspök Délvidéken a török ellen harcoló seregének kapitányához. 24 1 521 és 1524 között Várdai Pál püspök, Veszprém megyei főispán egyik alispánja. 25 Ugyancsak 1521-ben az akkor még beregszászi főesperesként királyi titkár Szalaházy relatioja alapján meg nem nevezett érdemei fejében kapta új adományként II. Lajos királytól addigi birtokait. 26 Szalaházy és Choron kapcsolata eszerint az utóbbi sümegi várnagyságánál korábbi keletű volt. A budai királyi udvarban, később Pozsonyban élő püspök sümegi építkezésének a bizalmasaként oda irányított várnagy volt a szervezője, gazdasági irányítója. Az építkezés résztvevői, kőművesei, esetleges ácsai és kőfaragói ismeretlenek. Maguk a megmaradt, kissé provinciális faragványok arról tanúskodnak, hogy bár minden részletükben a kor itáliai reneszánsz stílusváltozatát képviselik, azokat hazai mesterek készíthették. A fentieken túlmenően még egy tényező támaszthatja alá a sümegi reneszánsz építkezés és Choron András kapcsolatát, illetve a kőfaragványok készítésének idejét. Choron ugyanebben az időben bővíttette és építtette át apai örökségű devecseri udvarházát reneszánsz kastéllyá, s annak az 1970-es évek elején történt műemléki kutatása során a sümegiekkel rokon és azokkal azonos anyagból készült ajtó- és ablakkeretek, kandallók és egyéb részletek kerültek elő. A devecseri reneszánsz kőfaragványok készülésének idejét egy 1526-os évszámú ajtószemöldök (802.54. kat. sz.; 200-201, 217-219. kép) határozza meg. Ennek alapján feltételezhető, hogy azonos gyakorlattal rendelkező kőfaragó csoport dolgozott mindkét helyen. 27 Mindkét helyre vonatkozóan még egy újabb és figyelemreméltó tény, hogy a Sümegen és Devecserben megtalált reneszánsz kőfaragványok anyagában jelen van, bár kis számban, az a budai márga, amely a magyarországi korai reneszánsz építészet jellemző anyaga. A Mátyás király budavári építkezéseihez behívott itáliai kőfaragók fedezték fel még a 15. század 70-80-as éveiben. Bányalelőhelye a Budai-hegyvidék, Budán dolgozták fel építészeti tagozatokként, és onnét szállították főként a 16 század első negyedében szerte az országba. 28 Az ország területén Budától Visegrádon át Nyírbátorig, Nagyváradig és Menyőig, Balassagyarmattól Szegvárig és Siklósig megtalálható, kivétel nélkül budai műhelyekből származó, budai márgából faragott töredékeket kezdetben itáliai, a 16. század első negyedében azonban már hazai kőfaragók készítették, vízi úton és szekéren szállítva azokat az egyes építkezések helyszínére. A sümegi és devecseri, buda. márgából faragott korai reneszánsz töredékek nyomán alapos lehet az a gyanú,
