Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Vasvár, volt domonkos kolostor (Haris Andrea, Ivicsics Péter)

szültek; a sarokkváderek itt is megtalálhatók. A középkori torony a mainál egy szinttel alacsonyabb volt, jelenlegi legfelső, harangszintje a 18. században épült. A középkori torony falazóanyaga, részletformái némileg különböztek a templom, illetve a kolostor többi részétől. A felső szinteket kizárólag téglából falazták, s ez egyedül itt fordult elő az épületegyüttesben. Az alkalmazott téglák mérete azonban megegyezett a többi középkori tégla méretével. Valószínűnek tűnik, hogy a torony alsó szintje a kolostor első nagy építési periódusában elkészült, de akkor nem fejezték be. Évekkel, esetleg évtizedekkel később építették meg felsőbb szintjeit. A harangtorony ablakait a középkor óta többször átalakították, de helyük nem változott. A legalsó szintet nyílás eredetileg nem törte át. A második szinten észak és kelet felé egy-egy egyenes záradékú, kisméretű, rézsűs ablak nyílt. A felette lévő szintnek már három nyílása volt - észak, kelet és nyugat felé-, ezek nagyobbak; szárköveiknek hornyolt profilja van.

11 A középkori legfelső szint négy nyílásának formáját nem ismerjük, a mai ablakokat a középkoriak megnagyobbításával képezték ki, azok összes korábbi részletét elpusztítva.

12 A templommal egy időben, azonos anyagokból, azonos részletképzéssel épült fel a kolostor többi szárnya. A nyugati szárny külső, nyugati homlokzatán egyemeletnyi magasságú, középkori falazatot tártunk fel. (930. kép) A szárny középkori keleti homlokzati falát (a mai kerengő belső fala) a barokk járószintig teljesen visszabontották. A szárny teljes kiterjedését a délnyugati sarokra épített, 17. századi torony miatt nem ismerjük. Régészeti feltárás híján csak feltételezzük, hogy a nyugati és a déli szárny csatlakozása derékszöget zárt be. A középkori, külső járószint 135 cm-rel volt lejjebb a jelenleginél, így a középkori ablakok a mai - a barokkban kialakított - szintek alá, illetve azok közé estek. A földszinten és az emeleten megegyező méretű és kialakítású, egyenes záródású, rézsűs keretezésű ablakok sora húzódott végig. Az ablakok külső mérete 46^17x76-78 cm, káváikat hasonlóan a templom ablakaihoz, rézsűs idomtéglákból alakították ki, könyöklőik, szemöldökük kőből készült (83.2. kat. sz.). Egymástól való távolságuk mindkét szinten egyforma (270 cm), az emeleti és a földszinti ablakok azonban nem azonos tengelyben helyezkedtek el. Elképzelheti), hogy az ablakok tengelyeltolódása a szárny valamelyik végében kiképzett lépcső, „lépcsőház" miatt jött létre. A lépcső talán az épületszárny épen maradt északi végében volt, ahol az első középkori ablak négy méterre van a falsaroktól. A kisméretű ablakok mindegyike mögött egy-egy cellát képzelhetünk el. Ezt Sigismundus Ferrari 1637-es tudósítása is megerősíti, aki ezt a szárnyat, mint a dormi tóriumot írta le.

13 A szárny északi és nyugati homlokzatán egy-egy terrakotta ablak került elő, mindkettő a középkori emeleti szinten helyezkedik el.

14 Az egyeneszáródású, keresztosztós ablakok a 15. század legvégére datálhatok. Feltételezhető, hogy a terrakotta darabokat egy nagyobb központból szállították Vasvárra, és nem itteni műhely munkái.

15 A két terrakotta ablakot a szárny két középtengelyében helyezték el; minden bizonnyal a cellák előtt kereszt alakban kialakított középfolyosó jobb megvilágítása érdekében (83.6-9. kat. sz.: Szerk. Kat.: 83/2.; 937-940. kép). A déli szárny jelenlegi felmenő falai is részben középkori alapokra épültek, részben pedig jelentős mértékben tartalmaznak középkori falmagokat, falrészlcteket. A szárnynak legmagasabban megmaradt középkori fala a külső (déli) homlokzati fal, ahol a 13. századi építkezés az emelet szintjéig követhető volt. A földszinten hat kö-