Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)
Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Táplánszentkereszt, Szent Kereszt-templom (P. Hajmási Erika, Ivicsics Péter)
vállpárkány nélkül, folyamatosan megy át a már csúcsíves ívbélletbe (85.1-17. kat. sz., Szerk. Kat.: 85/1.; 863-871. kép). A déli homlokzaton a falsarkok kiugró lizénái keretként veszik körül a falmezőt. E tagolásmód többfelé előfordul, így pl. Hács-Béndekpusztán, Látrány-Rádpusztán, Csempeszkopácson (169. kép), Domokosfán (Domanjsevci, Szlovénia, 30. kép). 24 A déli hajófal saroklizénáját lefaragták, itt a falsík keret nélkül maradt. A középkori kőlábazat kb. 65 cm-re van a toldás lábazata alatt. A középkori nyugati falat és a szentélyt az 1888-1896-os átalakítás során a barokk járószintig teljesen visszabontották. A visszabontott alapfalakat megtaláltuk, ugyanígy az ülőfülkéket is. A 2. építési periódus nyomára a déli hajófalon a bélletes kaputól keletre egyetlen gótikus eredetű, égetett agyag keretű ablak fél kávája képében bukkantunk. A 17. században az épületet a protestánsok vették birtokukba. Az 1697-es Kazóféle visitatióban hangsúlyozott „erős kőszószék" megépítése ekkor történhetett. Elbontására 1780-1815 között kerülhetett sor, mivel az 1780-as egyházlátogatás még említést tesz róla, míg az 1815-ös már fából készült szószékről tud. A feltárás során előkerült a kőszószék alapja. Ebből az időszakból más átalakítás nyomaira nem bukkantunk. A 4. építési, átalakítási periódus az 174l-es évhez köthető. Az épület szerkezete alapvetően nem módosult. Megszüntették a középkori ablakokat, s szélesebb, barokk ablakokat vágtak a déli hajófalba. Az ülőfülkéket befalazták, ahogy a déli kaput is. A kapu szárköveit építőanyagnak használták fel. A déli oldal helyett nyugaton nyitottak kaput. Bizonyítja ezt, hogy az ülőfülke fölött a nyugati hajófalon a berakott tégla a rajta való átjárás során megkopott, lejtőssé vált - az ülőfülke ülőrészének alja megegyezett a barokk kori küszöb szintjével. A templom fatornyához a nyugati oldalról vezetett az ajtó, és a torony a nyugati homlokzathoz hozzáépítve annak északi oldalán állhatott. Megújították a padozatot is. Az újonnan kialakított járószint egy téglasorral volt magasabb, mint a román kori padlózat. Az 5. építési periódus során, 1780-1815 között, a középkori szentélyhez és a déli hajófalhoz sekrestyét építettek, az északi hajófalat támpillérekkel erősítették meg, és a megmaradt vakolatnyomok tanúsága szerint bevakolták. A sekrestye falánál látszik, hogy azt a saroklizénához építették hozzá. A ma álló sekrestye nyugati és déli fala származik ebből az építési korszakból. Az 184l-es egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint még jó karban lévő templom 1888-ra életveszélyessé vált. 1891-ben határoztak átépítéséről, amely az épület formájában és szerkezetében alapvető változásokhoz vezetett. Az első szakaszban a középkori szentélyt az alapjáig visszabontották, majd kelet felé kibővítve új, félköríves apszist építettek a réginél nagyobb méretben. A kibővített szentélyt újraboltozták. A keleti toldás alapozásában is élesen elválik a román kori hajófaltól. Az új apszis falába beépítették a középkori szentély boltozatának kőbordáit. Az új szentély falában nagyon sok faragott kő van, melyek 30x17x18 cm körüli méretűek, illetve 16 cm körmetszetűek. Kibontásukra nem került sor. Az ekkor épült oltáralap a lebontott középkori szentély keleti falán nyugszik, főleg 14x6 cm-es téglából épült, a habarcsa sárga. A szentély újraboltozása mellett a hajót is beboltozták (mindeddig síkmennyezetes volt). Falait támpillérekkel erősítették meg, értelemszerűen a kevésbé vastag északi falhoz jóval erősebbek épültek. Az északi falat belülről is megerősítették, és a leomlott északi hajófalhoz alapozták és építették hozzá a falpilléreket.
