Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Vasvár, volt domonkos kolostor (Haris Andrea, Ivicsics Péter)

zépkori nyílást találtunk. A nyílások, egy kivételével, félköríves záródásúak, kávájukat rézsűs idomtéglából falazták, a falvastagság közepén vasrácsokat magukban foglaló kőkerettel. A homlokzat keletről számított második ablaka ettől eltérő technikával készült. Ennek a nyílásnak az átboltozása lapos kövekből épült, amelyek nem érnek ki a homlokzat síkjáig, így előttük egy kőkeret képzelhető el. A középkori homlokzat emeleti szintjén egyetlen in situ helyzetű ablak maradt fenn. Mérete, formája megegyező a nyugati szárny cella-ablakaival, de káváját, szemöldökét, könyöklőjét egyaránt mészkőből faragták ki. Az emeleten a későbbi átfalazások, nyílások miatt a többi középkori ablaknak még a helyét sem lehetett meghatározni; az emelet nyílásrendszere teljesen ismeretlen. (83.4-5. kat. sz.: Szerk. Kat.: 83/1.; 935-936. kép) Feltételezhető, hogy a déli szárny földszinti részén a középkori kolostor közösségi terei helyezkedtek el (pl. refektórium). A terméskövekből kialakított áthidalású nyílásnak az átboltozása és az erre ráfekvő vakolat, a kövek közötti habarcs is erősen kormos, átégett. Ez lehetett a középkori konyha, amelyet még a 17. században is erre a célra használtak; sőt még a 18. századi nagy barokk átépítéskor is a szárnynak erre a szakaszára helyezték ezt a helyiséget. A konyha mellett kellett lennie a refektóriumnak, amely talán a konyhától nyugatra lévő két nagyméretű ablak mögött keresendő. Az emelet funkcióját ebben a kutatási szakaszban nem lehetett rekonstruálni. A déli szárny kerengőfolyosójának belső falát, ellentétben a nyugati szárnnyal, nem bontották vissza a barokk járószintig. A fennmaradt falazatban középkori nyílás vagy nyílás helye nem volt meghatározható. A déli szárny teljes középkori kiterjedését jelenleg éppúgy nem tudjuk megállapítani, mint a nyugati szárnyét. A délnyugati sarok 17. századi átépítését már említettük, a szárny keleti végét pedig a 18. századi építkezések érintették olyan mértékben, hogy ott középkori falazat a jelenlegi felmenő falakban nem található. A keleti kolostorszárny középkori kialakításából csak a templom szentélyéhez délről csatlakozó sekrestye tömbjét ismerjük. A külső (keleti) homlokzaton töredékesen két ablak egy-egy rézsűs téglakávája került elő. Az ablakok a sekrestye emeleti szintjén helyezkedtek el, az alattuk lévő, vakolt homlokzatszakaszt a régészeti kutatás tárta fel. A sekrestye mai, a kvadratúra felé eső fala nem azonos a középkori fallal. A középkori fal alapozását a jelenleginél 40 cm-rel nyugatabbra tártuk fel. A kétszintes sekrestyetömbön túl, a keleti szárny további, dél felé eső részének középkori képe bizonytalan. A jelenlegi felmenő, illetve a járószint felett lévő falak középkori falazatot nem tartalmaznak, a föld alatti részek további kutatásra várnak. Valószínűnek tartjuk azonban, hogy ezen a részen a középkorban nem volt épület, esetleg a kolostor kapuja állt itt. A kolostor középkori kerengőjéből az alapozásokon kívül más nem maradt fenn; nyílásaira, részletformáira nincs adatunk. A mai kerengő udvari fala a nyugati és a déli szárny előtt középkori alapozáson áll. A templom déli fala elé is befordult a kerengő; terméskövekből készül alapozását több ponton feltártuk. A templom déli homlokzata a legnagyobb épen maradt középkori falfelület, amely a kerengő belső falát alkotta. A homlokzaton három méteres magasságban gerendafészkek találhatók; a középkori ablakok könyöklője alatti magasságban pedig a homlokzat teljes hosszában végigfutó vízszintes horony volt megfigyelhető a kutatás alatt. A gerendafészkeket a kerengő földszinti födémgerendái fészkeinek tartjuk, a vízszintes hornyot pedig a félnyeregtető lenyomatának. így egy kétszintes kerengő! képzelünk el az emeletes kolostorszárnyak