Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)

Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Szombathely-Szentkirály középkori plébániatemplom (Takács Imre, Ivicsics Péter)

Takács Imre SZOMBATHELY-SZENTKIRÁLY, KÖZÉPKORI PLÉBÁNIATEMPLOM Azonossági szám: 91. A szakirodalomban szentkirályi timpanonként szereplő, szinte teljesen ép domborművű timpanont (91.1. kat. sz.; 823-824. kép) a nyugat-dunántúli (ma névtelen suburbiumként Szombathelyhez tartozó) Szentkirály Szent István tiszteletére szentelt plébániatemplomának falából, a kapu nyílását lezáró, szegmensívű tégla áthidalás fölötti részből emelték ki a régi épület bontásakor, 1875-ben vagy nem sokkal az után. (Az új templom kapuja fölött utóbb a timpanon másolatát helyezték el. [825. kép]) A dombormű innen előbb a szombathelyi püspöki palota kőgyűjteményébe, majd 1910 körül a szombathelyi múzeumba került.

1 Az első világháború után, 1919 januárjában Budapestre, a Szépművészeti Múzeumba szállították.

2 Végül a Régi Magyar Gyűjtemény anyagaként a Magyar Nemzeti Galériának adatott át 1974-ben. A 19. században lebontott szentkirályi templomról építészettörténeti szempontból értékelhető dokumentáció nem ismeretes. Korára vonatkozólag csak bizonytalan utalások vannak. Rómer Flóris „gyanakvása" szerint „román korú" lehetett,

3 mások - szemtanúként - csak a szentélyt tartották középkorinak.

4 A domborművet kibontás előtti állapotában ábrázoló egyetlen dokumentum, Varsányi János 1842-re datált rajza arról tanúskodik, hogy a 19. század közepén már nem középkori építészeti környezetben, hanem kétségkívül másodlagos elhelyezésben volt látható.

5 Felvethető tehát az a lehetőség, hogy a timpanont más, talán környékbeli helyről vitték Szentkirályra. Ismeretes, hogy a falu határában álló bogáti kastély parkjába nagy mennyiségű római kori és középkori kőfaragványt gyűjtöttek egybe feltehetőleg a romantikus kastély és az angolpark építése idején, a 19. század folyamán.

6 Megjegyzendő, hogy a Festetics családnak a helyi egyházi intézményeket gyarapító műgyűjtését egy a plébániára jutott, gótikus oltárszárny-töredék története is igazolja. Hasonlóképpen bizonytalan az eredete annak a 13. század első feléből származó oroszlánszobornak (91.2. kat. sz.; 826-829. kép), amelyet 1988-ban vittek be a bogáti parkból a szombathelyi múzeumba. A fal vagy pilaszter síkja előtt elnyúló, fejét felkapó állat arányai és testhelyzete a szobrász kitűnő térérzékelő képességéről és valósághű részletábrázoló készségéről tanúskodnak. A pihenő állati test oldalt döntött farral oszloplábazatnak támaszkodik. A feltehetőleg homlokzati szobor építészeti szerepét és jelentését a lábazattöredék teszi világossá. A lábazatról induló oszlop leginkább kapubélletet bővítő, homlokzat elé lépő vimperga egyik (valószínűleg a baloldali) sarkát támaszthatta. Az oroszlánszobor maga, eltérően a hozzá korban és stílusban is közel álló, literi kapuoroszlántól, nem a kapuépítményt hordozta, hanem a másik oldalon heverő, elveszett párjával együtt csupán szimbolikus kapuőrző jelentése volt. A timpanonnal való együvé tartozása éppoly könnyen elképzelhető, mint az, hogy csak a pusztulás és a töredékgyűjtés szeszélye sodorta őket egymás közelébe.