Horler Miklós szerk.: Vas megye műemlékeinek töredékei 2. Magyarszecsőd - Zsennye (Magyarország építészeti töredékeinek gyűjteménye 6. Budapest, 2002)
Tanulmányok – a töredékek katalógusai - Meszlen, római katolikus templom (Mentényi Klára, Ivicsics Péter, Lővei Pál, Horler Miklós, Faragó János)
küszöb indításával (63.1. kat. sz.; 537, 542-543. kép). Hasábra állított háromnegyedoszlop lábazata mutatja, hogy ezen a helyen mindenképpen egy oszlop állt. Egyébként az itt húzott kutatóárokban tett megfigyelések szerint a középkori küszöb szintje nagyjából megegyezett a jelenlegivel. Ebból az következik, hogy néhány lépcsőfok vezethetett a belső térbe. Az említett lábazati elemeken kívül találtunk oszloptörzsmaradványokat (két darab, egyikőjük törésfelülettel illeszkedő három töredékből áll: 63.6-7. kat. sz.; 537, 540-541, 546-547. kép), a béllet rétegeihez (öt darab: 63.3-5. kat. sz., valamint két in situ faragvány; 537, 540-541, 545. kép) és a fejezetzónához (három darab: 63. 8-10. kat. sz.; 537, 548-550. kép) tartozó faragványokat, valamint előkerültek kőrétegek az ívbéllet mindhárom, részben hengertaggal, részben homorulattal tagolt rétegéből (öszszesen nyolc darab: 63.11-18. kat. sz.; 537-539, 544, 551-555. kép.). A töredékek közül kiemelkedett egy szépen faragott, bimbós oszlopfejezet (63.8. kat. sz; 548-550. kép.). Ehhez az alul háromnegyedhengeres oszlophoz csatlakozó, felül fedlemezzel záródó, átlós irányra komponált fejezethez jobboldalt egy vele egybefaragott, két egymásra merőleges, élben találkozó sík alkotta, töredékes sarok csatlakozik. A sarok alsó szakaszán íves él szedés felső megállítása mutatkozik, amelynek belső felületét a két kis szélső tagozat fent összeérő csigavonal-motívuma díszíti. A stilizált növényi formát alkalmazó fejezeten a bimbók szimmetrikusan helyezkednek el, úgy, hogy a középtengelyben látható a legmagasabban lévő, majd tőle jobbra és balra két-két, a sarkokra, illetve középre helyezett levél. A felsorolt faragványok többségét a századfordulós kapuelőépítményből bontottuk ki, rajtuk kívül még a szentély már említett, külső déli nyílásának befalazásából (530. kép) is előkerült két az egykori ívbéllet rendszerébe illő darab (63.11. és 63.14. kat. sz.), egy további kőréteget pedig a r. k. plébánia udvarán sikerült azonosítani (63.12. kat. sz.). Az ívbéllet kőrétegeiből kiszerkeszthető alakzatok arra utaltak, hogy nem egy, hanem két csúcsíves bélletréteg részei voltak. Az összesen tehát 22 (18 másodlagos befalazásban, négy in situ talált) kőfaragvány a teljes kapuzat egészének csupán mintegy egynegyedét teszi ki. Ebből következik, hogy az elkészült rekonstrukciót (Szakái Ernő, Szekér György és Ivicsics Péter javaslatait figyelembe véve a terv és a kivitel Faragó János és a soproni kőszobrász csoport műve) hosszas tanakodás és szakmai vita előzte meg, s természetesen korántsem biztos, hogy ez az egyetlen lehetséges variáció. (537-539. kép) Mégis mindannyian a felépítés mellett döntöttünk, annak ellenére, hogy tudtuk: rengeteg részletet újonnan kell faragni. A közel 4 méter magas, 3 méter széles, kis kiülésű, vízszintes lezárású előépítménybe helyezett bélletes kapuzat három függőleges rétegének egy félköríves, félgömbökkel díszített és két csúcsíves bélletív felel meg. Szomorúan vettük tudomásul, hogy éppen az a már említett csúcsíves záradék, amelyet Sztehlo 1910-ben külön is lerajzolt (532. kép), 24 időközben elkallódott. A méreteket feltüntető vázlat azonban így is nagy segítséget jelentett számunkra. Többek között sokat gondolkodtunk azon, hogy a béliéiben miért csak két lépcsőhöz tartozott oszlop, és a külső rétegből miért hiányzik az. Végül el kellett fogadni azt a tényt, hogy a bal oldali béllet in situ lábazati kőtömbjén, amely jóval magasabb a többi, hasonló elemnél, semmiféle - máshol minden esetben megtalálható - kerek lenyomat, illetve oszloplábazatra utaló nyom nem figyelhető meg.
